Újra a Tufabor hasábjain a londoni kvartett - kronológiailag ugyan egy hangyabokányit felborult az egyensúly (lévén, hogy a korábban kiposztolt Méregövezet Az elveszett világ után íródott és játszódik), de ez gondolom senkit sem izgat különösebben. Még jóval az Őslénypark születése előtt megfogant Sir A. C. Doyle agyában a gondolat: mi lenne, ha a jurakor kihalt állatóriásai még ma is a föld színén garázdálkodnának? Remek ötlet, kár, hogy véleményem szerint eléggé kidolgozatlan maradt... Sajnos a kalandregény nem nagyon használja ki a dinókban rejlő lehetőségeket, hiába lelnek rá kalandoraink egy dinoszauruszoktól hemzsegő fennsíkra Dél-Amerikában, ott alig kerülnek szembe a letűnt kor teremtményeivel, legnagyobb kalamajkáikat is csak valamiféle majomemberek támadása miatt élik át. Ezt a szégyent, mi?
kommentek