Na szóval dióhéjban csak, mert itt egy igazán nagy klasszikus szépirodalmi műről (és ahogy a fülszöveg kiemeli: nem holmi horror-regényről) van szó, több száz borítóval, amik végignézése bizonyára sok-sok időt el fog vonni mindenki munkanapjából (apropó, mindenki visszatért már a nyári szabadságáról?) : adott egy jószándékú, hatalmas tudásszomjjal és tettrekészséggel megáldott/megvert fiatal tudós, Victor Frankenstein (tehát még egyszer leszögezném, nem az általa teremtett lényt hívják Frankensteinnek), aki egy rossz pillanatában fejébe veszi, hogy alkot egy emberforma lényt. Miután az elgondolást tett követi és “megszületik” az alkotása (akit a későbbiekben mint démont emleget), iszonyodva elfordul a visszataszító külsejű és emberfeletti fizikai képességekkel rendelkező lénytől, egész egyszerűen magára hagyja a nagyvilágban, nem is sejtve azt, hogy mekkora bánatot és nyomort szabadít ezzel mind a saját, mind pedig szerettei fejére. Merthogy a teremtmény hamarosan szembe találja magát az emberi természet legsötétebb oldalaival; megvetik és üldözik külseje miatt, minden jószándéka, segítőkészsége és emberiessége ellenére kitaszítják a társadalomból, ahová magányosságtól hajtva beilleszkedni szándékozik, s teremtője még a szerető társ megalkotását is megtagadja tőle. Végigolvasva egy igen tragikus történet bontakozik ki az olvasó előtt, amely a csalódásoktól bosszúvággyal, gyűlölettel és gyilkos szándékkal csordultig telt szív kínszenvedéseiről, de épp annyira a megpróbáltatások hősies elviseléséről, az igaz szeretetről és a bátorságról, meg más efféle fennkölt erényről is szól (ne feledjük el, hogy a 18. században játszódó regényről van szó:)) . Kötelező darab, némelyik borító pedig kifejezetten jól sikerült.
kommentek