Úgy veszem észre, nagy divatja van manapság a „retró”-nak: szombat esténként hódít a retró diszkó, retró tévé csatornával bővült a szolgáltatók kínálata, a polcokon ismét megtalálhatóak gyermekkorunk játékai, valamint egyes elfeledettnek hitt élelmiszerek, s persze újra népszerűek a táblagépeken játszható, esetenként a kor kívánalmainak megfelelő ráncfelvarráson átesett klasszikus számítógépes játékok. A jelszó: „Azok a régi szép idők!” Magamból kiindulva már a regény elolvasása előtt ki mertem volna jelenteni: a geekek szeretnek nosztalgiázni – Ernest Cline Ready Player One című könyvét lapozgatva azonban mindez az olvasó számára is bizonyossá válik. Emlékszel még, mennyit nyüstölted a C-64-esedet, miközben megbabonázva meredtél faterod Junoszt tévéjének képernyőjére? Mondanak neked valamit ezek a kifejezések: karakter, szintlépés, mentő dobás? Kívülről fújod a Pixelhősök c. könyv tartalmát? Te sem tudtál betelni a látvánnyal, amikor általános iskolás korodban megnézted a Csillagok Háborúját? Akkor ez a könyv neked – és rólad szól! Ideje neked is nosztalgiázni egy kicsit! A sztorit illetően nem bocsátkoznék részletekbe, annyit mégis mondhatok: amennyiben én írtam volna meg ezt a regényt, a cselekmény valószínűleg ugyanaz marad, mivel teljesen passzol a népmesék, a komputer- és szerepjátékok unalomig ismert, mégis megunhatatlan témájához (adott egy legkisebb királyfi típusú főhős, aki jelen esetben egy számítógép generálta second life világban küzd egy nagy rakás kincsért, miközben feladatokat teljesítve fejlődik), a virtuális környezet terén ugyancsak 80-as és 90-es évekre (gyermekkoromra) esett volna a választásom, azonban a teljesítendő küldetések terén egészen biztosan más lenne a felhozatal. 
Először is a mű címe legyen: Press Play On Tape – azt hiszem, ez a négy szó adja vissza legjobban az első találkozásomat a számítógépekkel. Platform játékot végignyomni hiba nélkül, a legrövidebb idő alatt: Flimbo’s Quest, The Great Giana Sisters, Prince of Persia, napestig sorolhatnám. Kalandjáték terén a választás nem kérdés: The Secret of Monkey Island! Ideális gém egy lich elleni Quickshot-párbajra, na micsoda? Wizard of Wor, mi más! Ha filmet kell szóról-szóra végigjátszani, az alighanem valamelyik Bud Spencer – Terence Hill lenne, szinte 100%, hogy a Különben dühbe jövünk; alapmű. Természetesen szerepet kapna a történetben némi magnófej állítgatás és joystick ápgrédelés is (áutófájörrel!), hogy csak a legelső dolgokat említsem, amik eszembe jutnak. Bónuszként választanék ezek mellé valami jó szívatós M.A.G.U.S kalandmodult, ami aztán feladná a főhősnek a leckét, nem győzné cinkelni a tízoldalúit :) A képregényeknek is tutira jutna pár dicsőítő oldal: az összes Kandi-lapnak, a Hepiend magazinoknak, ki nem felejtve a Kockás számait és a Füles képregény rovatát. Az egyik kulcsot egy fifikás Kispál és a Borz dalszöveg megfejtés után lehetne megszerezni. Szóval lenne itt minden, mint az eredeti regényben, csak kicsit másképp, a saját számíze szerint. Jó munkát végzett a szerző, pár órára nosztalgikus hangulatba ringatott. A borítók kivétel nélkül nagyon tetszenek! Még szép - mivel kocka vagyok :)
kommentek