Több helyütt is olvastam arról, hogy Stephen King visszatért. Nos, én arról sem tudtam, hogy eltűnt volna valamerre, de ez biztos azért volt, mert az utóbbi kb. tíz évben nem olvastam el egyik frissen megjelent agyszüleményét sem (korábban ez elképzelhetetlen volt; minden újdonságot megvettem tőle, legyen az akár egy neve alatt kiadott telefonkönyv :)). Egyébként értem, hogy mire céloznak, csak tettetem a hülyét - minden bizonnyal azt róják fel neki, hogy árnyékává vált a 80-as 90-es évekbeli önmagának (legalábbis mint író), kiírta magából a legnagyobb ötleteket, azóta semmi eredetit nem képes felmutatni, ugyanazokat a köröket futja, meg ilyenek. Azonban a Blaze és a Búra alatt megjelenése óta az író kritikusai újra kegyeikbe fogadták az öreg harcost. Jómagam tovább vártam, hogy végre valami felkeltse az érdeklődésemet - és nem hiába. A tavaly karácsonyi könyv-dömpingben rögtön szemet szúrt az új King-regény, a 11/22/63, ami egy igazán ötletes sztorinak ígérkezett. Bekészítettem néhány heti hideg élelmet és nekiláttam a cirka 1200 oldalas alkotásnak. Amiért egyáltalán megemlítem a Tufaborban a művet, az a regény időutazós-alternatív történelmi körítése miatt van, meg amúgy is megkapta a Locus SF-díjat, szóval tényleg rá lehet húzni a tudományos-fantasztikus jelzőt, habár ez inkább csak egy eszköz a szerző kezében arra, hogy a múltba kaluzoljon bennünket. Máskülönben szerintem nem sci-fi és aki a King nevével fémjelzett horror és thriller vonulatra számít, azt is ki kell ábrándítanom. A 11/22/63 mindezeknek valamiféle keveréke, egy kicsi ebből, egy kicsi abbó, itt egy kis dráma, ott egy kis kaland; leginkább egy tanárember mindennapjairól szól a 60-as évek USÁ-jában, aki napjainkból tér vissza a közelmúltba, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megakadályozza a Kennedy-gyilkosságot és szebbé tegye a jövőt (aki végiggyűri a regényt, azt is megtudhatja, hogy sikerül-e neki...annyit talán elárulhatok így elöljáróban, hogy a múlt nem nagyon szereti, ha változásokat próbálnak eszközölni rajta). Bő lére eresztve olvashatunk arról hogyan szerez a főhős barátokat és ellenségeket, hogyan egyengeti fiatal tanítványainak útját, hogyan esik szerelmbe, miközben kettős életének másik részében Lee Harvey Oswaldot és családját tartja megfigyelése alatt; mindezek mellett az író ügyes húzásának köszönhetően rövid kitérőt is tehetünk az Az című regény elátkozott városkájába, Derrybe is. A regény legnagyobb erénye, hogy (vélhetőleg) hitelesen kalauzolja el az olvasót a 60-as évek "békebeli" Amerikájába, miközben kedvenc fotelunkban hátradőlve spekulálhatunk a dallasi merénylet összesesküvés elméletein. Összességében véve érdemesnek tartom egyszeri elolvasásra, de megvallom, nem éreztem benne azt a potenciált, ami az igazi King-klasszikusokat jellemzi. Az említett Az, a Holt sáv, a Végítélet, a Hasznos holmik, Tortúra, Halálos árnyék és még sorolhatnám - egytől egyig húzósabb, izgalmasabb regények a 11/22/63-nál. Lehet, hogy a Búra alatt is az - azon a monstre papírhalmon átrágta már magát valaki?
kommentek