Tudományos - fantasztikus regények borítói

Helyesebben: veszélyben az olvasó, támad az unalom. Egy fokkal jobb könyv csak, mint a nemrég bemutatott Menekülés a holt városból, itt legalább adott egy történet, aminek van rendes eleje és vége, sőt, elvétve még van benne egy-két jó gondolat és vicces mondat is, amin elmosolyodik az ember, de mindez olyan középszerű SF környezetbe beágyazva (nagyvállalatok uralják a világot és egymástól próbálják elrabolni a jómunkás embereket – egyfajta kiberpunk alap, kiberpunkok nélkül) és olyan tucat karakterekkel beszürkítve, hogy végképp ne lehessen mást mondani róla: na ez is megvolt, jöhet a következő! Bármikor írnék egy ilyet, ha rászánnám az időt :)

---

---

Életem egyik legszarabb hétvégéjén vagyok túl és sajnos még nincs vége a szenvedésnek; szombat reggel begörcsölt a vesém, jelenkezett egy jó kis kő, de azóta sem takarodott még ki, úgyhogy egyik görcsös rohamból esek át a másikba, szenvedek, mint az állat, bár most éppen jobb, azért van erőm írni. Csak jelezni akartam, hogy a héten valszeg nem lesz poszt. Írhatnék még persze a szemétláda orvosokról, akik kutyába sem veszik az embert és úgy bánnak a beteggel, mint egy ronggyal, de az ellenpéldáról is, a kedves és odafigyelő dokikról és nővérekről - találkoztam mind a kettő típussal szombat óta. Kiderült, hogy a vénáim igen gyengék, egyik a másik után durrat el a tűszúrásoktól, mikor kaptam az intravénás injekciót vagy az infúziót vagy amikor festették a vesét, tele vagyok tűnyomokkal, mint egy rossz narkós. Az is kiderült, hogy a No-Spa forte egy kalap szar, a Donalgin viszont könnyű és fájdalommentes álomba ringatja az embert - nem is nagyon akartak adni belőle, csak hosszas tanakodás után. Kurvára elegem van az egészből, ha felépültem majd jelentkezek!

Nos, ez lesz az a regény, amiről nem kívánok különösebben ismertetőt írni; akkora a népszerűsége, hogy talán még a hozzánk legközelebbi intelligens földönkívüli lények is ismerik; ha nem is olvasták, de biztos látták a belőle készült filmet/mini sorozatot vagy játszottak valamelyik Dűne játékkal :) Bizonyára a legtöbben – hozzám hasonlóan - még anno a Kozmosz sorozatban megjelent első kiadást olvasták el (és olvasták el újra és újra), de azóta a regény számos utánnyomást élt meg kis hazánkban is: volt éppúgy egy kötetes, keményfedelű, mint két- és háromkötetes puhafedelű kiadása egyaránt. Én ugyan még azóta sem olvastam mást az évtizedek alatt igencsak kiterebélyesedett sorozat legelső kötetén kívül, de bölcsebb és tapasztaltabb emberkéktől úgy hallottam, hogy legalább egy évet érdemes rászánni annak, aki eltökélte, hogy végigrágja magát az Arrakis világával foglalkozó több ezer nyomtatott oldalon – és ebben úgy tudom nem csak a könyvek vastagsága, de tartalmuk egyre fokozódó filozofikus hangvétele, s a cselekmény megakadása játszik szerepet. Ebben a kérdésben nem tudok még nyilatkozni, de tervezem, hogy ha eléldegélek addig, akkor rá fogom szánni azt az évet – mint tudjuk, puding próbája az evés :D Azért, hogy azok számára is kedvezzek, akik még valami véletlen folytán nem ismerik a Dűne ciklus első kötetét, de nincs kedvük linkek után kutatni, íme néhány ismertető itt, itt és itt, na meg itt. A lista nem teljes, de pont elég ahhoz, hogy az ember kedvet kapjon a fűszerbirtoklásért civakodó nemesi családok történetének megismeréséhez. A Ski-ffy blog pont nem olyan régen közölt egy jó kis bejegyzést a Dűne illusztrált kiadásáról, ahol az rajzok szkennjei is megtekinthetőek. Hozzám egyébként az első magyar kiadás borítói állnak közelebb, valószínűleg nosztalgiából.

---

---

A kommentekben esetleg kifejthetnétek a bővebb véleményeteket a regényről vagy az egész sagaról.

Adós maradtam még a havi képregénnyel, ami nem meglepő módon a Dűne lesz, méghozzá pontosan a filmváltozat "megképregényesítése". Jó szórakozást hozzá, remélem senkit sem fog taszítani Kájl 'Kúper ügynök' Meklelklen rajzolt fizimiskája :)

Ez amúgy megint egy olyan könyv, amihez rengeteg a fellelhető borító (bár szokás szerint bezavarnak a dvd borítók és plakátok is), úgyhogy szinte biztosan fogok ide még a jövőben is feltölteni képeket, ahogy kutakodásaim során rábukkanok majd egy-két ritka gyöngyszemre. Legalábbis remélem.

Kissé megszakadt a lendület, de nem a lelkesedés hiánya miatt, egyszerűen csak nem volt most időm arra, hogy relative sűrűn posztoljak, de a heti egyet azért igyekszem tartani, talán holnap teszem is fel a következő borítókat. Most egyébként kicsit leálltam a sci-fi olvasással, de csak pár kötet erejéig, amolyan regenerációs jelleggel. Elolvastam Karinthy Frigyestől az Utazás a koponyán körül című könyvet; ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó írásokat, még akkor is, ha idegenkedik a magyar klasszikusoktól. A végén sajnáltam ki a krapekot, hogy annyi szenvedést és a csodás gyógyulást követően valami másfél éven belül mégis meghalt agyvérzésben. Azért tiszta szerencsénk, hogy még volt ideje megírni ezt a jó kis könyvet. Aztán nekikezdtem a Két idegen a vonaton című kriminek, amit Patricia Highsmith írt, jelen pillanatban még hátra van 50 oldal, tehát erről is objektíven tudok nyilatkozni; nem rossz, amolyan Bűn és bűnhődés jellegű írás, a történet az önmagukat marcangoló gyilkosok körül forog, akik rohadtul nem tudnak magukkal mit kezdeni jó dolgukban. Talán hosszabb vagy 100 oldallal, mint kellene neki, néha kissé unalmasnak éreztem, ennek ellenére a krimik kedvelői számára úgy gondolom, hogy élvezetes lesz, legalábbis akkor, ha nem elsősorban az akciódús cselekmény miatt olvasnak ilyesmit. Természetesen folyamatosan olvasom közben a Veszett világot is Ayn Rand-től, de 300 oldal után még mindig nem tudom, hogy ki az a John Galt :) Legvégül pedig (jó szokásom szerint a buszon) elkezdtem olvasni a veterán sf író, Frederik Pohl dokumentumok alapján írt regényét, a Csernobilt; találjátok ki, hogy miről szól :) Ha ezekkel végeztem, akkor újra a fantasztikum felé terelem a figyelmemet, de addig sem kell félni, mert jó pár olvasott könyv van még a tarsolyban, ami közben posztolásra vár!

Amennyire képes vagyok visszaemlékezni a középiskolás irodalom órákra, a „magas irodalomban” vagy hogy is nevezzem, szóval az intézményesített tananyagban alighanem az SF egyetlen szeglete tudott komolyabban helyet kapni: az utópiával és disztópiával foglalkozó társadalmi témájú művek. Konkrétan emlékszem rá, hogy (említés szintjén legalábbis) foglalkoztunk Morus Tamás Utópiájával, Orwell 1984 című regényével (és köszönhetően a B. Banzainak ezt a srácok nagy többsége még olvasta is – a zene tette kötelező olvasmánnyá, nem az iskola) és természetesen Huxley sem maradt ki a Szép új világgal. Az utóbbi kettő egyébként annyira benne van a tananyagban, hogy az ajánlott olvasmányok listáján is szerepel évek óta, Douglas Adams Galaxis útikalauzával együtt (ez utóbbi annak idején nálunk még nem merült fel). Egyébként tényleg ajánlottnak tartom őket, bár ezt nyilván nem ezen a blogon kellene kifejteni, hiszen ezer százalék, hogy mindegyiket olvastátok már magatoktól is, talán nem is egyszer. No mindegy, lényeg, ami lényeg, Zamjatyin Mi című kötetéről valahogy elfelejtettek említést tenni, pedig ez a regény már az 1920-as megjelenését tekintve is megelőzte hasonló tematikájú, nyugati íróktól származó társait, sőt egész biztosan alapul is szolgált azok számára és legalább annyira „szép”irodalom, mint azok. Én személy szerint nagyon csípem a disztópiával foglalkozó munkákat, így ezt a könyvet is nagy élvezettel olvastam végig.

Adva van több millió lakossal rendelkező, fallal körülvett városállam, elszigetelten minden külvilági befolyástól; ebben a környezetben él békességben és boldogságban D-503 a filozofikus vénával megáldott mérnök, matematikus szám (hopp, majdnem embert írtam :)). Az állam minden tekintetben megfelel a disztópia alapvető szabályainak: a hatalom totális irányítása a mindennapok felett, szabályozott gondolatok, oktató-nevelő propaganda gépezet, nagyszabású állami ünnepek és nyilvános kivégzések, meg hasonló finomságok – belülről nézve az átlagos (tehát agymosott) halandó mindezeket az utópia színeiben véli felfedezni és fel sem merül benne, hogy rossz perspektívából szemléli a nagy egészet. D-503 is lelke csendességében végzi a napi rutint, kel fel minden nap ugyanakkor, rág meg minden falatot ötvenszer, ahogy az elő van írva, jár be a munkába, hogy teljesítse a kötelességét, majd megy el a délutáni kondicionálásra az auditóriumba; a napi kétszer egy óra szabadidőbe pedig még a törvény által biztosított szexuális együttlétekre is jut idő. Az ilyen jól bejáratott, óramű pontossággal zajló életet csakis egyetlen esemény képes felborítani: ha megjelenik a Nő, aki nem csak vonzó és intelligens, de sajnos még felforgató gondolatai is vannak…Melegen ajánlott olvasmány.

---

---

A magyar kiadások borítói elég visszafogottak, de a Penguin-os pl. szerintem iszonyat jó. Valami jótét lélek pedig megosztotta a világgal az egyik illusztrált kiadás képeit is, ezeket is láthatjátok rögtön a magyar borítók után (persze csak annak mondanak igazán valamit, aki olvasta is a könyvet).