Amennyire képes vagyok visszaemlékezni a középiskolás irodalom órákra, a „magas irodalomban” vagy hogy is nevezzem, szóval az intézményesített tananyagban alighanem az SF egyetlen szeglete tudott komolyabban helyet kapni: az utópiával és disztópiával foglalkozó társadalmi témájú művek. Konkrétan emlékszem rá, hogy (említés szintjén legalábbis) foglalkoztunk Morus Tamás Utópiájával, Orwell 1984 című regényével (és köszönhetően a B. Banzainak ezt a srácok nagy többsége még olvasta is – a zene tette kötelező olvasmánnyá, nem az iskola) és természetesen Huxley sem maradt ki a Szép új világgal. Az utóbbi kettő egyébként annyira benne van a tananyagban, hogy az ajánlott olvasmányok listáján is szerepel évek óta, Douglas Adams Galaxis útikalauzával együtt (ez utóbbi annak idején nálunk még nem merült fel). Egyébként tényleg ajánlottnak tartom őket, bár ezt nyilván nem ezen a blogon kellene kifejteni, hiszen ezer százalék, hogy mindegyiket olvastátok már magatoktól is, talán nem is egyszer. No mindegy, lényeg, ami lényeg, Zamjatyin Mi című kötetéről valahogy elfelejtettek említést tenni, pedig ez a regény már az 1920-as megjelenését tekintve is megelőzte hasonló tematikájú, nyugati íróktól származó társait, sőt egész biztosan alapul is szolgált azok számára és legalább annyira „szép”irodalom, mint azok. Én személy szerint nagyon csípem a disztópiával foglalkozó munkákat, így ezt a könyvet is nagy élvezettel olvastam végig.

Adva van több millió lakossal rendelkező, fallal körülvett városállam, elszigetelten minden külvilági befolyástól; ebben a környezetben él békességben és boldogságban D-503 a filozofikus vénával megáldott mérnök, matematikus szám (hopp, majdnem embert írtam :)). Az állam minden tekintetben megfelel a disztópia alapvető szabályainak: a hatalom totális irányítása a mindennapok felett, szabályozott gondolatok, oktató-nevelő propaganda gépezet, nagyszabású állami ünnepek és nyilvános kivégzések, meg hasonló finomságok – belülről nézve az átlagos (tehát agymosott) halandó mindezeket az utópia színeiben véli felfedezni és fel sem merül benne, hogy rossz perspektívából szemléli a nagy egészet. D-503 is lelke csendességében végzi a napi rutint, kel fel minden nap ugyanakkor, rág meg minden falatot ötvenszer, ahogy az elő van írva, jár be a munkába, hogy teljesítse a kötelességét, majd megy el a délutáni kondicionálásra az auditóriumba; a napi kétszer egy óra szabadidőbe pedig még a törvény által biztosított szexuális együttlétekre is jut idő. Az ilyen jól bejáratott, óramű pontossággal zajló életet csakis egyetlen esemény képes felborítani: ha megjelenik a Nő, aki nem csak vonzó és intelligens, de sajnos még felforgató gondolatai is vannak…Melegen ajánlott olvasmány.

A magyar kiadások borítói elég visszafogottak, de a Penguin-os pl. szerintem iszonyat jó. Valami jótét lélek pedig megosztotta a világgal az egyik illusztrált kiadás képeit is, ezeket is láthatjátok rögtön a magyar borítók után (persze csak annak mondanak igazán valamit, aki olvasta is a könyvet).