China Miéville irígylésre méltóan gazdag fantáziával rendelkezik - a sci-fi és fantasy iránt elkötelezett hölgyek és urak legnagyobb szerencséjére azonban nem fojtja magába képzeletének szüleményeit, hanem megosztja azokat a széles olvasóközönséggel is. Engem a Perdido pályaudvar, végállomás című regényével annyira levett a lábamról, hogy rögtön meg is bántam, amiért annak idején az akciós könyvek polcán hagytam a szintén két kötetes Armadát (tudniillik előbb volt akciós a boltban, mint a Perdido, de mivel a két könyv cselekménye időrendben fordítva követi egymást, ezért nem vettem meg akkor az Armadát; utólag kiderült, hogy tök különálló sztori a kettő, Bas-Lag világán kívül jóformán semmi közük egymáshoz, ezért az olvasási sorrend végül is tetszőleges, bár a Bas-Laggal való ismerkedés szempontjából talán jobb volt előbb elolvasni a Perdido pályudvart). Egy szó mint száz, megjött a kedvem az Armada elolvasásához is, szerencsére digitális formátumban fellelhető, ezért nem volt semmi probléma, már csak szabadidő kérdése volt, hiszen megint csak egy jó hosszú sztoriról van szó. Azt kell mondjam, ez a könyv is príma. Lélegzetelállító a sci-fi és a fantasy ötvözéséből született gőzpunk környezet (a történetnek egy hatalmas, hajókból összetákolt úszó kalózváros, az Armada biztosít helyszínt), a szereplőgárda tele van pont a szájízemnek megfelelő anti-hős karakterekkel (tulajdonképpen még a főhősnő, Bellis sem túl szimpatikus, de valahogy Bas-Lag univerzumában még ez is rendjén van), a világ gazdagon át van szőve mítosztokkal és legendákkal, a történet sem rossz (még az itt-ott fellelhető üresjáratok ellenére sem veszítettem el a kedvemet, hogy végigrágjam magamat a regényen) és a - természetesen minden happy endet nélkülöző - befejezés is elég korrektre sikeredett. Akinek a Perdido tetszett, annak ez a regény is be fog jönni, hovatovább kötelező. Másoknak “csak” ajánlott. Következő megálló számomra nem a Perdido pályaudvar, hanem a Konzulváros lesz!