Amikor anno dacumál úgy határoztam, hogy elkezdem online katalogizálni a könyvtáramat, a Könyvkolónia mellett tettem le a voksomat (igaz, előtte kipróbáltam a Librarything-et, azonban hamar kisült, hogy az egy fizetős szolgáltatás, így inkább ingyenes vizekre hajóztam). A Kolónia éppen akkoriban bontogatta a szárnyait és a kezdeti nehézségek után (pl. amikor több száz saját feltöltésű könyv veszett a semmibe valami teljesen átírt adatbázis motor vagy mi miatt) úgy tűnt, remek kis oldal válik majd belőle. Az üzememeltetők egyre fejlesztették, jöttek a felhasználók, rendszeresek voltak a blog bejegyzéseik, beindult a csere-bere rovat (jó pár könyvemet sikerült így elcserélnem vagy eladnom, szerintem a másik fél ugyancsak teljes megelégedésére) és több nyereményjátékot is hirdettek (két könyvet is nyertem náluk). Sajnos azonban nagyon úgy tűnik, hogy 2013 óta az üzemeltetők - ki tudja mi okból - sorsára hagyták az oldalt, amit ezzel együtt szomorú vegetációra és - valószínűsítem - lassú és fájdalmas elmúlásra ítéltek. A tartalmak nem frissülnek, eltűnnek korábban feltöltött borítók, az adatbázis pedig rakoncátlankodik. Mi az összefüggés Stephen Baxter Antijég című tudományos-fantasztikus regénye és az imént leírtak között? Mindössze annyi, hogy ennek a regénynek az elolvasása után érett meg bennem a döntés, hogy kénytelen-kelletlen át kell váltsak a Molyra, ami csöppet sem volt ínyemre, tekintve, hogy minden valószínűség szerint igen sok időt fog elvenni a kolóniás könyvtáram átültetése a molyos fiókomra (lehet, hogy nem így lesz, majd látom). A tényleges kiváltó ok eléggé prózai: mivel az Antijég nem volt még fönt a Kolónia adatbázisában, magamnak kell az adatlapját létrehoznom... vagyis kellett volna, mivel új könyvet már hetek óta nem lehet feltölteni egy izgalmas kis űrlaphiba miatt (amúgy igazán apróság: nem lehet a könyvhöz szerzőt választani...). Utóbb aztán - a Molyra történő áttöltés közben - az is kiderült, hogy a polcokon sincs minden rendben, voltak elfelejtett olvasásaim, szóval valami tényleg nincs rendben a Kolónián. Igazán nem értem a dolgot, kár lenne darabjaira hullni hagyni ezt a jó kis oldalt. Na mindegy, ennyit erről. Pár szót az Antijégről.
Az előző bejegyzésben a mérnöki munka újító szándékáról hordtam össze hetet-havat, talán olyasmit is írtam, hogy hasznos vagy világmegváltó gondolatok is megvalósulhatnak egy-egy eltökélt műszaki zseni keze nyomán. Ennek az ellenkezője azonban éppúgy megtörténhet: világpusztító fegyverek születhetnek a tudomány égisze alatt, megpecsételve ezzel az emberiség sorsát. Baxter sztorija legkönnyebben az atombomba első éles bevetését és a Hidegháborút juttathatja az olvasó eszébe. Az analógia eléggé szembeszökő: az 1800-es éves derekára datálódó történet alternatív múltjában egy Josiah Traveller névre hallgató brit feltaláló egy ritka és ismeretlen eredetű anyagból, az antijégből készít nagyerejű bombát; ez az antijég csak fagypont alatt érzi jól magát, megnövekedett hőmérsékleten instabillá válik a cucc és szép nagy pukkanás kíséretében annihiláció következik be a környezetében, földdel téve egyenlővé mindent, ami csak a hatósugárba esik. Az angol-orosz krími konfliktus során be is vetik a fegyvert, ami ráébreszti a feltalálót az antijég veszélyeire, így Traveller figyelme inkább a polgári célú békés felhasználás és az űrkutatás felé fordul. Az ezután megalkotott gépek által 1870-re Nagy-Britannia amolyan gőzpunk szuperhatalommá válik, azonban itt nem a gőz jelenti az alkalmazott erőforrást, hanem a jóval nagyobb energiájú, ám korlátozott mennyiségű antijég. A Föld hoppon maradt nagyjainak - gondolok itt a poroszokra, az amerikaiakra, a franciákra és az oroszokra - persze koránt sem tetszik ez a hirtelen kialakult egyeduralom, nagyon úgy fest, hogy az általunk ismert világháborúk a könyv lapjain jó negyven évvel hamarabb fognak kirobbanni, főleg Bismarckék mozgolódnak. Vajon meddig tartanak ki az antijég készletek? Meddig tartható fent az ingatagnak tűnő status quo? Hát ilyesmiről szól ez a könyv, megspékelve egy elég hosszúra nyújtott űrutazással. A regény se nem rossz, se nem különösebben jó - amolyan Verne nyomdokain haladó kalandregény atomháborús köntösbe öltöztetve.
kommentek