Akinek ismerősen cseng az a könyvcím, hogy Egri csillagok (tök felesleges megemlítenem, mert illik tudni: a szerző Gárdonyi Géza), az bizonyára Jumurdzsák személyével is tisztában van (dédelgettem pár percig a gondolatot, hogy ideszúrok valami poénfélét a “nindzsák” szóval, de ez valószínűleg fájdalmasan erőltetett szóvicceket produkált volna, szóval végül letettem róla :)). Ha mégsem ugrana be, ki ez a karakter, legyen most elég annyi gyorstalpalónak, hogy egy magyarul is beszélő, félszemű török janicsárról van szó, aki egyfolytában a szerencsehozó amulettje - egy csillagokkal és félholddal díszített pecsétgyűrű - után kajtat (ugyanis az álnok Gábor pap elkobozta tőle). Ennyi előismeret szerintem nagyjából elég is a Jumurdzsák gyűrűje című regény hátterének megértéséhez - viszont ehelyütt már nem árt közölni a szerzők nevét is: a regényt Marosi Z. Tamás (ismertebb nevén Pierrot) jegyzi, Szélesi Sándor társszerzővel karöltve. A történet központi mozgatórugója a gyűrű keresésének motívuma, mely mellé a következő alapötlet társul: Gárdonyi Géza Jumurdzsákot egy valós kortársa és jó ismerőse - bizonyos Jámbor Zsigmond - személye alapján mintázta, aki - mivel törökkori ismereteket szeretne gyűjteni az író számára - kihasználja a helyi őrült tudós - prof. Ámbray Pál (bizonyára még rokonai sem szólítanák Pali bácsinak, akkora egy arrogáns gané) - pillanatnyi távollétét, és a nem is igazán titkos laboratóriumban felállított időgép segedelmével visszapattant az egri ostorm korába, azaz 1552-be, ahonnan egy sajnálatos fiaskó következtében - az 1898-ba való visszatéréshez szükséges csillagos-félholdas jeladó gyűrűt gaz egriek lenyúlják tőle - már nem képes visszatérni, így kénytelen a város történelmi nevezetességein a gyűrű hollétére vonatkozó üzeneteket hátrahagyni a jövőben tartózkodó, megmentésében remlélhetőleg érdekeltek számára. Lényegében. Asszem.
Nem ez az első könyv itt a Tufaboron, amit számítógépes játék (jelen esetben talán jobban illik ide az interaktív film kifejezés, bár kétség kívül egy point-and-click kaland gámáról van szó) alapján vetettek papírra, magam is amiatt vettem kezembe, mert emlékeim szerint annak idején ugyan sikerült kellemes órákat eltöltöttem Jonathan Hunt bőrébe bújva (ő a történetünk főszereplője, neve nyilván arra utal, hogy a rendíthetetlen/fáradhatatlan kincskereső, titokfeltáró újságírók fajtából való), azonban a sztori valami rejtett bug vagy önnön balfékségem következtében sajnos a felénél félbeszakadt és én sohasem tudhattam meg, mi lesz az Eger városában játszódó nyomozás végkifejlete (a fagyogatás mellett az sem kizárt, hogy rámentettem egy korábbi állásra, ami később végzetes hibának bizonyult). A regény egyébként a Wells-i és Verne-i hagyományokat ápoló időgépes történetek sorát gyarapítja és inkább kalandregény, mint sci-fi: azoknak ajánlható, akik a da Vinci-kód - Titkok könyvtára - Nemzet aranya vonal mentén felsorakozó, történelmi helyszínek és relikviák rejtett titkait feltáró kincskeresős / kódtörős / feladvány megfejtős történeteket kedvelik, csak éppen magyaros fűszerezéssel. Nekem amúgy volt egy kis bajom a művel, amely szerintem ugyanabba a hibába esett, mint a hasonló, tehát forgatókönyv alapján született írások: hiába jól kidolgozott és ötletes maga a cselekmény, az írás mégis valahogy ízetlen, hogy úgy mondjam steril, a szereplők se túl mélyek, megmaradnak a mozivászon (jelen esetben monitor) dimenzióiban. Extra fícsör, hogy borító kettő is van, illetve remek kis fejezetnyitó grafikákban gyönyörködhet, aki belelapoz a könyvbe.
kommentek