Tiszta szerencse, hogy nem könyvkritikát írok, így nem kell lehúznom egy olyan regényt, ami annyira sikeres lett az évek folyamán, hogy a kilenc folytatás mellett több képregény és szerepjáték is született belőle. Az is lehet persze, hogy bennem van a hiba, de nekem nem tetszett különösebben Sikamlós Jim DiGriz, a nagymenő alvilági figura és átváltozó művész alakja, aki lépten-nyomon azt nyomja az arcunkba, hogy ő mekkora ász és mennyire unalmas és szánalmas rajta kívül mindenki - kivéve a végzet asszonyát, Angelicát, akit egy "küldetése" során sodor útjába a (bal)szerencséje. Nem baj, igazából erre számítottam, mivel már korábban olvastam róla egy ajánlót. Kalandregénynek megteszi, amolyan könnyed kis olvasmány a buszra, és az első kiadású magyar borító igazán vagány.

Ismerd meg kicsit jobban az írót, Harry Harrisont a linkre kattintva. Hamarosan találkozunk még vele a blog keretein belül is, de az biztos, hogy nem a Rozsdamentes sorozat kapcsán. Azzal én végeztem :)