Tiszteltetem az elektronikát, a művirág nem igazi virág!
Ismert SF körökben az az általános nézet, hogy PKD a leginkább elismert és megbecsült alkotó a valóság aspektusainak bemutatását illetően. Nem nagyon van olyan regénye, ahol az ember legalább egyszer fel ne tenné magában a kérdést: „most akkor ez valóban megtörtént a csókával vagy csak jól beszívott és azt hitte, hogy azt hiszi, hogy ők azt hitték, miközben meg…?” Ezek tényleg jó sztorik és élvezetesek is, fuck reality meg minden, de azért meg kell említeni, hogy volt még egy nagy rakás más szerző is, aki a témával foglalkozott…legalábbis abban a valóságban, amiben én élek, úgy tudom volt (és talán van, csak sajnos én egyelőre mai regényeket még nem olvasok, csak antikvárt). A Galaktika Baráti Kör gondozásában megjelent A szimulátor (1964) című regényt szintén ebbe a témakörbe sorolnám.
Jól megírt, de közepesen érdekes alkotásnak gondolom, nyugodt lelkiismerettel inkább csak a tudományos fantasztikus irodalommal ismerkedő olvasóknak tudom ajánlani; egy vén róka minden bizonnyal már max. a regény felére teljesen tisztában lesz a dolgok kimenetével és onnantól kezdve túl sok érdekességet nem tartogat az ember számára. Hasonlóan A Vénusz-üzletben és a Jövőlátó emberben megismert főszereplőkhöz hasonlóan itt is egy üzletember életébe kaphatunk betekintést. Doug Hall feladata az, hogy a reklámok és közvélemény kutatások uralta világban a Szimulátor tervezőjeként munkatársaival közösen egy olyan gépet alkossanak, amely a valós világ pontos leképezésére alkalmas – ezáltal lesznek ugyanis képesek arra, hogy a kitalált kampányokat előzetesen leteszteljék a fogyasztókon, akiket ezzel a korszakalkotó géppel szimulálnak. A gondok igazából akkor kezdődnek, amikor Hall mentora és kollégája, a szimulátort kiagyaló Hannon Fuller rejtélyes körülmények között életét veszti, majd Hall nyomozása közben mindenki, akinek valamilyen köze lehet az eset felderítéséhez ugyancsak felettébb furcsa módon köddé válik mind fizikai síkon, mind az emberek emlékezetéből. Hát ennyit rövid ajánlóként, de már az is lehet, hogy ezzel is túl sokat mondtam :D Lehet egyébként, hogy azért jöttem rá a történet nyitjára túl hamar, mert már láttam x évvel ezelőtt a kötet alapján készült A 13. emelet című filmet, bár azt se tudtam akkor még, hogy mi az a Simulacron-3, meg egy másodpercre sem emlékszem az egész filmből, de hát a tudatalatti néha csodákra képes :)
Viccesek ezek a németek is: nem elég, hogy már az eredeti amerikai kiadás is két különböző címmel (Counterfeit World és Simulacron-3) látott napvilágot, ők még erre is rá tudtak tromfolni és az idők során - köszönhetően a tévés adaptációknak - háromszor is más cím alatt adták ki a művet, lásd a borítókat.
kommentek