Willam Gibson amerikai science fiction írót a cyberpunk, avagy kiberpunk irányzat atyjaként tartják számon. Talán a cyberpunk stílus mára már nem annyira újszerű és divatos, mint a stílusjegyeit lefektető Neurománc és folytatásainak megjelenése idején és a rákövetkező (kilencvenes) években, de vitathatatlanul az SF egyik legvagányabb ágát képviseli. A kilencvenes évek közepén magam is nagy kedvelője voltam a műfajnak, természetesen olvastam Gibson Sprawl - trilógiáját, de töredelmesen be kell valljam: már egy betűre sem emlékszem ezekből a könyvekből. Mondjuk az eltelt kb. 15 év alatt nem is csoda, hogy elfelejtettem a történetszálakat, mert gyakran arra sem emlékszem tisztán, ami az előző nap esett meg velem…és ennek semmi köze alkoholhoz vagy drogokhoz, ilyen szita agyam van sajnos :) Úgyhogy könyvismertető helyett ejtenék pár szót a cp világról, aki nem tudná, mire számítson akár a Neurománctól, akár egy másik punk regénytől (a népszerű Shadowrun szerepjátékon alapuló könyvek is ilyenek például): egy nem túl távoli, sötét, korrupt és paranoid jövőt kell csak magunk elé képzelni, nagyvárosokkal, multikkal, túlnépesedett nyomornegyedekkel meg ilyesmikkel. Eddig még talán nem is beszélhetünk sci-firől, hiszen gyakorlatilag a képzelőerőnket sem kellett megtornáztatni, úgyhogy ezt tetézzük meg egy csomó kibernetikus testimplantátummal és egyéb überfrankó kütyüvel, robotokkal, egy nagy rakás fegyverrel, spéci harci drogokkal, valamint egy olyan világméretű számítógépes hálózattal, amihez képest az internet kutyafasza és ahová személyi számítógép helyett közvetlenül az agyukkal csatlakoznak be a felhasználók, bár emiatt lépten-nyomon leselkedik is rájuk valami veszély hol egy gátló program, hol egy mesterséges intelligencia „jóvoltából”. Nagyvonalakban legalábbis valami hasonlóra emlékszem. Mellesleg a borítók tökéletesen hozzák is ezt az életérzést; viszonylag sokat sikerült belőlük összelapátolni, ami egyértelműen mutatja a könyv töretlen népszerűségét.

Szégyen-gyalázat, hogy milyen régen nem volt képregény, ezért itt van a Neuromancer című darab 1989-ből, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a vén rókák felfrissítsék emlékezetüket a regény cselekményét illetően, ugyanakkor az ifjú titánok se tartózkodjanak attól, hogy gyorsan beleolvassanak vagy ha angolul nem értenek, legalább nézegessék meg a képeket :D 

Pár nappal később: Ugyan nem nagyon szoktam videókat beilleszteni, de most találtam egy jó kis dokumentumfilmet a cyberpunkokról, amelyben William Gibson is beszél a stílusirányzatról. Oldschool cuccos. Csak ha végeztetek a képregénnyel :)