Ismét egy epikus ciklus nyitódarabja került a kezembe, ezúttal egy írónő tollából. Marion Zimmer Bradley Darkover regényfolyama jó pár regényt és novellát ölel fel, magyarul azonban tudomásom szerint eddig ez az egyetlen kötet, ami az olvasók számára elérhető. Nem mintha kedvet kaptam volna a továbbiak elolvasásához…komoly nehézségeim voltak a haladással, holott nem hosszabb az egész, mint 180 oldal, mégis míg ezen a könyvön túlestem, aközben elolvastam egy másik 450 oldalasat is, ami ugyan egyáltalán nem tartalmazott mélyenszántó gondolatokat, de olvasatta magát – talán pont ezért nem haladtam a Darkoverrel? Az ugyanis nem vethető az írónő szemére, hogy nem ültetett el gondolatokat a regényben, s ebben a tekintetben egy igazi tudományos fantasztikus művel van dolgunk: hogyan fogjon hozzá az emberiség egy idegen bolygó kolonizálásának, pláne, ha már lakott? Megpróbálja-e rákényszeríteni kultúráját, technológiáját a planétára; egyáltalán, az alapvető felszerelésen kívül hozzon-e magával valamit az anyabolygóról vagy kezdje teljesen üres lappal az új életet, alkalmazkodva az adott körülményekhez? Tudósokra, mérnökökre és számítógépekre lesz-e szükség vagy inkább földművesekre, kézművesekre, katonákra? No meg a női vonal, amely a könyvben igen erőteljesen tör a felszínre: hány generációra lehet előre tervezni és sikerülhet-e egyáltalán egy életerős populáció fenntartása; mekkora terhet ró ez majd a nőkre, az anyákra, hogy alakíthatóak ki a legtartósabb vagy legváltozatosabb gének – ki mindenkivel kell ehhez összefeküdni? Szóval egy jó csomó kérdés, amin el lehet mélázni, mielőtt bárki nekiáll, hogy meghonosodjon egy idegen bolygón :)