Időről – időre sikerül egy-egy nem igazán sci-fi művet is beszuszakolni a Tufabor keretei közé, de ez nyilván nem véletlen, hiszen leggyakrabban a Kozmosz vagy Galaktika kötetek valamelyik darabjával foglalkozok a posztokban, ezekben a sorozatokban pedig nem egytől egyig tudományos-fantasztikus írások jelentek meg, hanem időnként történtek kiruccanások különböző „határműfajok” háztája felé is. Gondolom ezek a kitekintések egyrészt Kuczka Péter szerkesztő munkáját dícsérik, másrészt valószínűleg a nagyra becsült írók sem éjjel-nappal sci-fit írtak, hanem olykor horrort, krimit, netán fantasyt is. Így kerülhetett kezembe A fantomriksa (bár a kezem és a szám valamiért minduntalan a „fantomriska” megnevezésre akar kényszeríteni :)) című novelláskötet is, amely a címadó történettel indít. Ruyard Kipling neve nyilván mindenkiben A dzsungel könyvét, a Kimet és a gyarmati India világát eleveníti fel, de mint ebből a kötetből ki fog számukra derülni, a hírneves angolszász író kísértethistóriák papírra vetésével is szorgosan foglalatoskodott. Ezek a mesék inkább az okos, ironikusan humoros és szórakoztató vonalat képviselik, nem pedig a vérfagyasztás a céljuk, az író novelláinak stílusát Ambrose Bierce, Sir Conan Doyle, H. G. Wells és E. A. Poe műveihez tudnám hasonlítani, bár másokat nem is nagyon ismerek a műfajban a kortársak és nagy elődök közül. Egy a lényeg: jó kis sztorik, amiket bátran ajánlok azoknak is, akik a szépirodalom hívei és azoknak is, akik a szórakoztató irodalmat kedvelik inkább, hiszen ez is egy olyan könyv, ahol a kettő találkozik. Ja, és ajánlom a félősöknek is, mert ezeket a novellákat olvasva nem fognak még csak megijedni sem.