Nagy kínkeservek közepette leküzdöttem magamban azt az érzést, hogy ezt a bejegyzést is letudjam a KFT zenekar egyik dalszövegének bemásolásával, ahogyan azt több mint egy éve megtettem a Technicolor időgép esetében (viszont lehet tippelni, hogy melyik dalszöveg lett volna az); úgy döntöttem, hogy ha már borítóból egyébként sincs különösebben sok, legalább bennem legyen annyi tisztesség, hogy írok egy pár soros ismertetőt a regényről (de előre szólok: nem lesz benne különösebb köszönet:)).
Jómagam sosem tudtam teljes biztonsággal eldönteni, hogy az alternatív történelmi regényeket be lehet-e egyáltalán sorolni a sci-fi műfajba, hiszen semmi más nem különbözteti meg őket egy történelmi regénytől, legyen az akár fikciós történelmi regény, hogy valahol a múltbéli események az általunk ismert irány helyett egy másik lehetőség felé kezdtek fordulni - a szerző tehát egy lehetséges “múltat” vázol a regényben, ami akár meg is történhetett volna, ha éppen úgy alakulnak a dolgok. Mert ha erről nézzük a dolgot, akkor a Führer-nap, Robert Harris műve vagy Jo Waltontól a Farthing nem bűnügyi regények, hanem sci-fik, mint ahogy Dick egyik leghíresebb alkotását, az Ember a fellegvárbant is mindenki sci-finek tartja. Trenka Csaba Gábor regényét is pontosan ezen okból esik nehezemre besorolni a tudományos-fantasztikus regények közé, hiszen abban sincs más csavarról szó, mint hogy a nácik nyerték meg a II. világháborút. Sebaj, az Agave Kiadó levette a vállamról a döntés terhét: a regény belső oldalinak egyikén szépen besorolják a tufa irodalom darabjai közé, úgyhogy nincs mese. Egyébként nem egy egetrengető könyv, aki egy kamasz szenvedéssel teli életére kíváncsi, az inkább olvassa el a Zabhegyezőt vagy a Hosszútávfutó magányosságát, aki pedig a történelmi regényeket kedveli, az forgasson mondjuk Jókai Mórt, mert ezerszer hasznosabban fogja tölteni az idejét, mint Lajtai Gábor élettörténetével. A főszereplő életunt stílusa hamar átragad az olvasóra is, ami szerintem a regényben ecsetelt érdektelen események tükrében elég szerencsétlen dolog, bár pont emiatt egyben elkerülhetetlen is; Gabika verekedésein, szerelmi kalandjain, családi balhéin és lájtos gengszter húzásain egyedül az segíthetne, ha a lefestett alternatív történelemi környezet érdekfeszítő lenne, csak hát egyáltalán nem az...áldom az eget, hogy dokumentum formában olvastam és nem fizettem érte egy vasat se (mielőtt pedig valaki beszólna emiatt - bár úgysem lenne ilyen - elárulom, hogy ha tetszett volna, akkor utólag fizettem is volna érte, hogy ott legyen a könyvespolcomon). A kissé negatívra sikerült ismertetőt ellensúlyozandó azért megpróbálkozom a pozitív szemléletmóddal is: ne feledjünk, hogy az Egyenlítői Magyar Afrika nem egy csak felejthető regény, hanem egy frankó kis Napoleon Boulevard album címe is egyben.
kommentek