Bár szívem szerint nem nevezném kimondottan science fictionnek (a misztikus körítés miatt egy fantasy könyvhöz érzem közelebb), de ettől függetlenül szeretnék most megosztani veletek egy regényt, ami azért jó eséllyel pár sf rajongó szívét is megdobogtathatja érdekes világával, legendáival, szájról szájra járó meséivel, szörnyű titkaival és mindazzal a varázslattal, ami benépesíti az atomháborút túlélt moszkvai metró alagútjainak rejtélyes zegzugait. Azt már nyilván mindenki tudja, aki a Tufabor olvasója, hogy én igen szeretem a jófajta posztapokaliptikus történeteket - azóta sem jöttem rá, hogy mitől van ez, de valahogy lenyűgöz A Bomba után élethalálharcot folytató Föld. Kivételezni persze nem éppen korrekt dolog, de nálam már a posztapokaliptikus háttér miatt is “protekcióval” indult a regény, meg hát az orosz írók munkáit sem vetem meg. A Metró 2033 sötét világa Dmitry Glukhovsky fejéből pattant ki, aki minden bizonnyal sokat járt a moszkvai földalattin, hogy ilyesmi az eszébe jutott egyáltalán, igaz, abban a dologban, hogy a metrót használták óvóhelyként a háború idején, abban természetesen semmi különös nincsen, az így működne a valóságban is, de az már sokkal érdekesebb, hogy az egyes állomások mint külön kis (vagy éppen nagy) városokként, városállamokként tengődnek tovább, megteremtve ezáltal azt a furcsa helyzetet, hogy egymás mellett él a föld alatt pl. a kommunizmus és a fasizmus, a sátánizmus és a krisnahívők tábora, hogy csak egy pár rendszert és vallást említsek meg azok közül, amikkel Glukhovsky népesítette be a metró állomásait. Az ilyen szöges ellentétben álló eszmerendszerek persze nem fognak tudni minden súrlódás és konfliktus nélkül prosperálni, tehát állandó a feszültség az alagutakban, nem ritkák a háborúk sem, folyamatos a idegenekkel szembeni bizalmatlanság, éppen ezért nem meglepő, ha minden épkézláb férfi keze ügyében akad egy komoly tűzerőt képviselő fegyver is (ahogy mások véleményét leszűrtem, ezt az “együttélést” éri a legtöbb kritika, hiszen a valóságban erősen kétséges, hogy működőképes lenne-e, már legalábbis ilyen relative kis területen belül, mint amelyen egy metró alagútrendszere, viszont úgy érzem pont ettől lett érdekes a könyv). És akkor még nem is beszéltünk a fenyegető sötétségről, amitől csak kis szeleteket képesek elhódítani az emberek gyenge lámpácskái vagy a vörös vészvilágítás, amit a generátorok látnak el energiával. Mert a sötétségben rettenetes teremtmények készülődnek az emberek ellen - és még ha csak élőkről lenne szó, talán nem is lenne annyira félelmetes a mindent körülölelő sötétség...

Viszonylag új kiadványról lévén szó sok, többségében kimerítő ismertető olvasható róla az interneten (például az irjunk.hu oldalon), ezért én ezzel nem is koptatom tovább a billentyűzetemet, inkább még arról ejtenék egy pár szót, hogy milyen szerencsés helyzetben van az az olvasó, akinek a birtokában van egy izmosabb teljesítményű számítógép vagy konzolgép, hiszen azonos címmel készült egy nagyon hangulatos, igazán eltalált és nem utolsósorban látványos FPS játék is, így aki rászánja az időt, annak egy teljesebb élményben lehet része. Tényleg ritkának gondolom az olyan számítógépes átiratokat, amelyek nemhogy elvesznek a megjátékosított könyv atmoszférájából, hanem még inkább hozzáadnak ahhoz - nálam legutóbb a H.P. Lovecraft novellái alapján készített Dark Corners of Earth vívott ki hasonló elismerést az ugyancsak mesteri hangulatteremtés miatt. A Metro 2033 ugyan sokkal akciódúsabb és sokkal kevesebb wc pucolást, fogságban raboskodást, teafőzést, gombatelep betakarítást és őrült kultistát tartalmaz, mint a regény, de lényegében tök jól leköveti Artyom földalatti (néhanap földfeletti) útját. Maximum a mentési rendszer és a kevés lőszer kúrja fel az ember agyát, dehát túlélő-horror játékoknál ezek már régen megszokott dolognak számítanak. Ja és az utazás megkezdése előtt érdemes a térképet is a kezünk ügyébe helyezni. Én asszem el fogom olvasni a közelmúltban megjelent Metró 2034-et is, de azon se lepődnék meg, ha előbb-utóbb egy mozifilm is készülne a műből. Vigyázat, az ajtók záródnak!

Remélem ezúttal páran közületek feloldják a némasági fogadalmukat is :)