Tudományos - fantasztikus regények borítói

Szégyen, nem szégyen, töredelmesen be kell valljam, hogy mind a főiskolán, mind az egyetemen az anyukám rajzolta meg szinte az összes ábrázoló geometriai házi feladatomat (remélem nem ül össze bizottság, hogy elvegyék a diplomáimat, manapság nem lehet tudni :D). Hát ennyi, túlestem rajta, nem nyomja tovább a lelkemet a titok :D Ami azt illeti, a mai napig is gondban vagyok, ha le kell rajzoljak bizonyos geometriai formákat vagy pl. távolságok megítélésénél, meg általában az ehhez hasonló dolgokkal úgy ahogy vannak hadilábon állok, pedig a szakmámban minimálisan elvárható lenne, hogy legyen szemem az ilyesmihez (még szerencse, hogy gyakrabban kell két dimenziójú alaprajzokat készíteni és költségvetéseket meg műszaki leírásokat írni, mint axonometrikus ábrákat és izometrikus rajzokat kiszenvedni). Na, mindezt csak azért írtam le, mert ha egy mód van rá, akkor mindig szívesebben írok arról, ami egy könyv kapcsán eszembe jut, minthogy a fülszöveggel fárasszam a kedves olvasóimat (azt amúgy is elolvashatja bárki), a Síkföld című kisregényről pedig ez jutott eszembe, mégpedig nem véletlenül. A Síkföld ugyanis egy elég szokatlan kis sztori, amit egy négyzet beszél el, aki a kétdimenziós Síkföld lakója és mint ilyen, nem ismeri a háromdimenziós teret, vagyis a Térföldet. Legalábbis, amíg a Gömb meg nem mutatja neki, de előtte még részletesen megismerhetjük a sík lakóit (pl. a nőket, akik egytől egyig egyenesek, a katonáskodó, munkás-paraszt egyenlőszárú háromszögeket, a felkapaszkodott egyenlőoldalú háromszögeket, az intellektuálisabb sokszögű kasztot, vagy a papi kasztot alkotó köröket), szokásaikat, társadalmukat, kérészéletű ismeretségüket a színekkel és további hasonlóan elmés dolgokat. A főszereplő jó néhány ábrával is illusztrálja mondandóját, amitől a könyv egy általános iskolás matekfüzetre kezd emlékeztetni, de szerencsére komolyabb trigonometriai okfejtésekkel azért nem veszi igénybe az olvasó türelmét. Nem az a megszokott tudományos-fantasztikus alkotás, de érdemes elolvasni, ha másra nem is, az ismeretek felidézésre kitűnően alkalmas és az sem mondható el róla, hogy unalmas lenne, épp ellenkezőleg, kifejezetten szellemes munka. Érdekesség, hogy hazánkban a regény egy másik művel, A nagy számítógép című regénnyel egy kötetben látott napvilágot - mint azt ez alapján sejteni lehet, ez utóbbi borítóira is hamarosan sort fogok keríteni.