A sci-fi “újra felfedezését” Asimov Alapítványával és Lem Solarisával kezdtem (ezek előtt is olvastam ugyan sci-fit, de kb. egy évtizeddel korábban és akkor is inkább a kalandosabb fajtából valókat). Azt gondoltam akkor: na tessék, az embernek az ilyen igényes, ötletes, lebilincselő, elgondolkodtató regények miatt érdemes tudományos-fantasztikus könyveket olvasnia. Azután belevetettem magamat a mindenféle sf regények kavalkádjába, megvettem a Sci-fi Mesterei sorozatot, meg a Galaktika Baráti Kör kiadványait, szert tettem egy rakás kötetre a Kossuth Fantasztikus sorozatból, de valahogy egyikben sem kapott helyet Stanislaw Lem, ezért aztán a Solaris után egy pár éves űr következett, amit csak nemrégiben töltöttem be, elsőként a Visszatérés című regény végigolvasásával, majd azt követően Az Úr hangja című remekkel. Ismétlem magamat: az ilyen regények miatt érdemes tudományos-fantasztikus könyveket olvasni. Nem állítom, hogy nem gyűlt meg vele a bajom, mert tele van a legkülönfélébb tudományos, filozófia, vallási és morális eszmefuttatásokkal, körítve számomra totál ismeretlen latin kifejezésekkel (persze ez az én egyéni szocproblémám, meg amúgy is minden Lem történetbe jut belőlük vagy egy tucat) és abban is majdnem biztos vagyok, hogy a regény bonyolult filozófiai, lélektani fejtegetésekbe bocsátkozó előszava már rögtön a legelején igen jó eséllyel veszi el az egyszeri olvasó kedvét attól, hogy tovább haladjon a könyvvel, holott ekkor még igazából szó sem esik arról, amiről a történet szól: az Üzenetről és az annak megfejtésére tett kísérletekről. Ismerjük már ezeket a fajta Üzeneteket, meg Első Találkozásokat, hiszen jó pár sci-fi mű szól pont erről a témáról, Lem regényét azonban átitatta az a fajta, nekem valamiért nagyon is tetsző kritikus szemléletmód, ami miatt sokkal szívesebben olvastam, mint bármelyik könyvet ebben a tárgykörben (és ehhez még valószínűleg a történetnek hátteret biztosító, paranoid hidegháborús éra is jócskán hozzájárulhatott). Azt hiszem, jól látja a szerző, hogy mennyire reménytelen az emberiség kísérlete arra, hogy megértsen egy (vélhetően) felsőbb értelemtől származó csillagközi üzenetet, amikor bármiről van szó, képtelen tovább látni a saját orránál, fajának érdekeit nem képes belátni, pusztítja a környezetét, irtja társait, értelmének jelentős hányadát tök felesleges vagy egyenesen ártó szándékú dolgokra pazarolja el, a tudósok pedig a politika és a tőke pórázon rángatott kiszolgálói (legalábbis az embernek ez a benyomása támad...de tisztelet a kivételnek, biztos léteznek tisztességes példányai is nemes fajunknak :).