Kedves Naplóm!

Elnézést kérek, hogy így elhanyagoltalak az utóbbi időben, de mióta blogom van (emlékszel, írtam már róla, arról a bizonyos Tufaborról van szó), azóta ott élem ki minden írási kényszeremet, de van ennél rosszabb is, mert a maradék szabadidőmet meg többnyire olvasásra szánom, ami végképp nem kedvez a naplóvezetésnek. Hogy tovább mentegetőzzem, mostanában sci-fi könyvet sem olvastam annyit, amennyit szándékoztam. Például legutóbb az történt, hogy nekikezdtem Stanislaw Lem Szénanátha című novellás kötetének, de jó egy hónapomba került, hogy elolvassam. Most arra gondolsz, hogy biztos unalmasnak tartottam a könyvet és azért nem haladtam vele, ami annyiban igaz, hogy a második történetet, A maszk címűt tényleg félbehagytam, mert rettenetesen unalmas volt a számomra, viszont a többi eléggé tetszett, s bár maga a címadó Szénanátha kissé szárazra sikerült, de azért remek intellektuális kaland volt együtt nyomozni a kiöregedett űrhajós főszereplővel. Nem, korántsem az unalom miatt nem olvastam el a könyvet (ismersz, hogy milyen vagyok, képes vagyok a legunalmasabb könyveket is végiggyötörni, ha már egyszer belefogtam - bízva abban, hogy majd csak kikerekedik valami értelmes az utolsó oldalig), hanem úgymond a “konkurencia” vonta el a figyelmemet. Példának okáért, míg Lem könyvét végignyomtam, az idő alatt elolvastam több Eraszt Fandorin-könyvet Borisz Akunyintól - ha tudnád, hogy miről beszélek, akkor szerintem egyáltalán nem csodálkoznál rajta, hogy elhanyagoltam a tudományos-fantasztikumot. Sherlock Holmes óta nem olvastam ilyen jó nyomozós könyveket; a szerző profi elbeszélő, a főhős szerethető, a cselekmény cseppet sem vontatott, a poénok ülnek, csak szuperlatívuszokban tudok róla írni (szerencsére sorozatról van szó, jó sok kötettel, úgyhogy lesz még mit csemegéznem). Aztán van még kultúrsznobság is a világon, ami miatt időről-időre “el kell” olvasnom valami világirodalmi klasszikust is, de ezeket is igyekszem úgy válogatni, hogy ne kelljen csalódnom. Így került Szénanátha helyett/közben a kezembe a Nyugaton a helyzet változatlan, később pedig A per (bizonyára észrevetted, hogy klasszikusok ide vagy oda, azért inkább a vékonyabb könyvecskéket vettem le a polcról). Végül még elolvastam két Twin Peaks-könyvet is, de ezeket a naplószerűen megkomponált “kiegészítő információkat” egyedül az igazi rajongóknak merném kicsit is ajánlani, annyira gyengécske irományok (mások szexuális tapogatózásairól olvasni egyébként sem túl izgalmas - pláne nem izgat Cooper ügynök nemi élete)...most látom csak, mennyire elszaladt az idő. Ennyit szántam mára, viszlát legközelebb!

u.i.: Névnapomra megkaptam a Népszabadság 25 kötetes Agatha Christie sorozatát! Végleg befellegzett a sci-fi olvasásnak :D