Volt már rá példa, hogy kísértet történetről posztoltam, nem is egyszer. Most megteszem újra, mivel akkor sem ellenkezett senki, hogy nem szigorúan vett sci-firől van szó, amikor a Különös históriák című könyvhöz kapcsolódó borítókat vettem górcső alá vagy amikor Stephen King egyik kitűnő regényét, a Rémület a sivatagbant mutattam be. A mai alany Joe Hill bemutatkozó regénye, A szív alakú doboz lesz. Mindig gondban vagyok, amikor olyan szerzővel állok szemben, akitől még nem olvastam semmit, pláne, ha elsőkönyves íróról van szó: rászánjam-e az időt/pénzt/energiát, hogy elolvassam a könyvét (tegyük fel, hogy a borító vagy a fülszöveg már megragadta a figyelmemet)? Joe Hill esetében az Alexandra áruház sietett a segítségemre a dilemma megoldásával kapcsolatban: nyári akciójukban nagyon jutányos áron lehetett megvásárolni a könyvet, úgyhogy be is szereztem egy példányt A szív alakú dobozból. Igazából nem bántam meg, szórakoztató és gördülékeny írás volt, bár rettegni egy cseppet sem lehet az olvasása közben (pláne nem amikor a Békéscsaba-Eger-Ózd-Békéscsaba útvonal döccenőin próbálsz egyben maradni a hátsó ülésen), de ettől eltekintve felvonultatja az összes kelléket, ami egy jó kis okkult-sztorihoz kell: kísértet, átok, hipnotizálás, kiégett rocksztár főhős, egy csipetnyi rejtély, nyomozás, némi vér, meg a szokásos klisék. Mintha csak maga Stephen King írta volna...oké, most jön a kötelező kör, amikor meg kell említeni azt, amit a könyv kiadója elfelejtett az orrunkra kötni: hogy Stephen King Joe Hill édesapja. Ez egészen biztosan azért volt így (mármint, hogy elfelejtettek szólni a rokoni szálról), mert a trónörökösnek nem tetszett volna, ha kizárólag az öreg hírneve miatt emelik le a polcról az első regényét - ezt egyébként meg is tudom érteni. Az előbbiek ismeretében már egyáltalán nem tűnik véletlennek Hill vonzódása a horror műfajához; tejfelesszájú korában minden bizonnyal az anyatejjel (illetve az “apatejjel” :)) szívta magába az írás-olvasás szeretetét és a misztikus téma iránti lelkesedést, aztán gondolom megtanult olvasni, betotyogott a nagyszobába és rögtön elsőként a “Best-of-Fater” polcon rágta magát keresztül. Nem baj, csak így tovább, Joe, hátha olvasunk tőled valami eredetit is (feltéve, ha az is akciós lesz), kezdő lépésnek koránt sem volt rossz próbálkozás! A magyar kiadás borítóján Odegnál Róbert műve látható.