A velem egykorú “ifjú titánok” minden bizonnyal emlékeznek gyermekkorunk egyik remek rajzfilm sorozatára, a királyi tévén bemutatott Egyszer volt, hol nem volt az Élet-re (ha jól tudom, azóta dvdn is megjelent, úgyhogy elvileg a fiatalabbak is megismerhetik ezt a jó kis francia ismeretterjesztő sorozatot). Akkoriban még mókásnak tűnt az emberi test labirintusa, megannyi kalanddal teli világnak, ahol a kis járműveikkel száguldozó “rendőrök” rendszerint ellátták a gonosz vírusok, bacilusok baját, senki nem adta be a kulcsot rákban, nem kapott szívrohamot vagy agyérgörcsöt, ugyan nem emlékszem, de szerintem a szív katéterezés meg a csontvelő-átültetés sem igen szerepelt a részek között. Hát igen, húsz évvel ezelőtt gondtalannak tűnt az élet, nem gondolta senki sem, hogy a testünk egy időzített bombához hasonlatos, ahol szép csendben burjánzanak a legkülönbözőbb szarságok, hogy aztán egyik napról a másikra okozzanak nekünk és családtagjainknak nem várt meglepetéseket. A hosszú és veszélyes műtétekkel szembesülve felmerül az emberben a gondolat: milyen frankó lenne, ha mondjuk nanorobotokat lehetne küldeni a szervezetbe, amik aztán belülről reparálnák a leharcolt, megrongálódott “alkatrészeket”. A bevezető alapján nem nehéz kitalálni, hogy miről is szól Asimov története: egy kalandos utazásról, ami az emberi testben zajik le. Itt ugyan nem nanorobotokról szól a fáma, hanem egy tengeralattjáróról és annak legénységéről, akiket a tudós bácsik mikroszkópikus méretűre zsugorítanak össze, hogy aztán a beteg szervezetébe juttatva eljussanak egy elpusztítandó vérrögig. Persze nem mennek olyan egyszerűen a dolgok, ahogy azt az elején elképzelik, ráadásul a kis mentőcsapat a szabotázs mellett (ugyanis a hátteret egy hidegháborús kémtörténet szolgáltatja) nem is egy hagyományos ellenféllel néz szembe, hanem a test védelmi mechanizmusaival. Összességében véve szórakoztató könyvről van szó, ami így elsőre banálisnak tűnhet (pláne, hogy az Egyszer volt... meséhez hasonlítottam), de meglepő módon mégis csak jó. Valljuk be: Asimovtól azért nem is várunk kevesebbet :) Ha minden igaz, a Fantasztikus utazás mint regény egy kalandfilm forgatókönyve alapján készült el - én ugyan nem láttam a filmet, bár biztos érdekes volt - de mivel Asimov valamiért elégedetlen volt az eredménnyel, 1987-ben - immár saját szája íze szerint - megírta annak egy átdolgozott verzióját, ami az igen fantáziadús Fantasztikus utazás 2. címet viseli. Nemsokára arra is sort kerítek, mert az első egyáltalán nem vette el a kedvemet egy újabb testen belüli túrától.
kommentek