Tudományos - fantasztikus regények borítói

A Neurománcról szóló bejegyzésben minden bizonnyal már megemlítettem, hogy tinédzser koromban oda meg vissza voltam a cyberpunktól (most éppen lusta vagyok utánaolvasni, egy kis önismétlés meg talán nem árt meg), s noha mostanában már hanyagoltam a műfajt, a jó sci-fit és a még jobb rockzenét még manapság sem vetem meg. A Szabadesés rádió című regény a kettő egészséges elegyével kecsegtetett, vagány gitárral a borítón (a vagány gitárokat szintén komálom, magam is elbohóckodok időnként a húrokkal, bár egyre kevesebbszer) - de inkább rövidre fogom: ezúttal nem váltak be a számításaim, elejétől a végéig rohadtul untam a könyvet, három másikat kiolvastam az idő alatt, míg ezzel végeztem. Egyrészt cyberpunknak (vagy kiberpunknak; kinek hogy tetszik) vérszegénynek éreztem - volt ugyan benne számítógép hekkelés, m.i., vírus és világhatalomra törő korporésön ("Főnök, ki az a korporésön?" :D), de a punkokra jellemző lendület sajnos elmaradt. Valamiért azt is gondoltam, hogy majd megtudok egy csomó bennfentes titkot a zeneiparról és a zenekarok életéről, de ez a vágyam sem teljesült. Egyébként nem az első agavés könyv, aminél bedőlök a reklámdumáknak és a fülszövegnek, úgyhogy jól végzik a dolgukat a reklám-szakembereik...Gyenge közepes, azt hiszem, senkinek sem kell megszakadnia, hogy jobb olvasnivalót találjon a könyvespolcon (vagy bármi egyéb hasznos elfoglaltságot. Nekem van is egy javaslatom: játszatok régi point'n'click kalandjátékokkal táblagépen, mert nagyon jó szórakozás!)