Egy évszámmal közelebbről ugyan nem pontosított, de érezhetően nem túl távoli jövőben járunk - amely többé-kevésbé már meg is valósult a számunkra, de legalábbis nagyon könnyen elképzelhető. Az utakon elektromos autók száguldoznak (jó, oké, a többségnek csak Elektrotrabant bakelitautóra futja, de mégis), a sivatagok területén mezőgazdasági termelés folyik (biztosan nem teljes területen, de ami késik, az nem múlik), a kikapcsolódásra vágyók jakuzziban élvezkedhetnek (én ezt a 80’-as években biztos sci-finek tartottam volna, ha egyáltalán tudtam volna, hogy mi az a pezsgőfürdő - de szerintem lehettek ezzel így páran a Keleti blokkban), van videohívás és okosóra (ilyesmivel már Dick Tracy is büszkélkedhetett, mára pedig ténylegesen szárnyait bontogatja a technológia), elmekondicionálás és agykontroll - ja, és már a földönkívüliek is a sárgolyónkon dekkolnak, kifinomult eszközökkel tanulmányozva fajunkat (állítólag...). A körítés ugyan lehetőséget teremt arra, hogy egy tudományos-fantasztikus regényekkel foglalkozó blogban ismertető jelenhessen meg a könyvről, de az igazság az, hogy a Kísértések á-tól cettig sztorija nem erre az elképzelt jövőre, nem is az idegen lényekre van kihegyezve, hanem sokkal inkább az emberek belső világára, s ebben a tekintetben a téma már nem is annyira sci-fi. 
A szerző ugyanis a "mindenható" földönkívülieken keresztül kísértéseknek, csábításoknak veti alá a főszereplőket (csak a rend kedvéért: négy van belőlük, egy férj a feleségével, egy diáklány és egy idősödő intellektuell, akik valamennyien a Prágai Vízművek intézményéhez köthetők ilyen-olyan módon), s azután 300 oldalon keresztül bolyong az emberi lélek bugyraiban, meglátásom szerint nem kimondottan mélyenszántóan, de legalább nem is vész el filozófiai agyszüleményekben. A regény által felvetett kérdések tehát nem annyira tudományos-fantasztikus jellegűek, mint inkább általánosak, a hétköznapi embert is érintőek és érdeklőek, például: milyen cselekedeteket képes egy ember megtenni azért, hogy a vágyait, álmait beteljesülésni láthassa, meddig hajlandó elmenni azért, hogy az áhított férfit/nőt/állást/pénzösszeget a magáénak tudhassa, kiben hol húzódik meg az emberi tartás és a szolgalelkűség határa, a mézesmadzag vagy az erőszak bizonyul-e hatásosabb fegyvernek a csábítók kezében, hogy rávegyék a kísérleti nyulat, adja el magát? Szóval ilyen, és ezekhez hasonló felvetésekre számítson az, aki a kezébe veszi ezt az 1982-ben papírra vetett, itthon 1987-ben megjelent kötetet. Volt már nagyobb olvasmányélményem is, ám szerencsére nem kellett anno dacumál túl mélyre süllyednem, amikor engedtem a kísértésnek, hogy a polcomra tehessem ezt regényt - asszem, fizettem érte vagy 200 forintot. Ennyi még éppen belefért :)
kommentek