Tudományos - fantasztikus regények borítói

Halvány lila gőzöm sincs róla, hogy ki agyalta ki az eredeti "Alien" címre A nyolcadik utas a halál fordítást, de kibaszott nagy koponya volt, ezúton is elismerésemet szeretném kifejezni az illetőnek. Ezúttal (is) könnyű dolgom van, hiszen megint egy olyan műről van szó, amit nem kell különösebben bemutatni senkinek - nem is ecsetelném túl a történetet: a hét űrhajós a legnagyobb balszerencséjükre (és jó adag számító rosszindulatnak köszönhetően) belefut a csúf idegen szörnyetegbe, fröcsög a vér és a sav, továbbá színre lép mindenki kedvenc női főhőse, Ellen Ripley - bár ekkor még csak egy visszahúzódó tagja a legénységnek, nem pedig az a kőkemény megmondó nőci, akivé a későbbiek során válik (köszönhetően a megpróbáltatásoknak). A könyv ugyan nem rossz, de elég valószínűtlen, hogy bárki is a film megnézése előtt olvassa el, ezért nem mutat túl sok újat, bár korrektül meg van írva. A borítókat keresgélve tartottam tőle, hogy szokás szerint egy csomó mozi plakátba, képregénybe és dvd borítóba fogok botlani, de még ennél is nagyobbat kellett csalódnom: a nyugati világ fedlapjai gyakorlatilag teljesen egyformák, mint majd láthatjátok is; kiábrándító azok számára, akik különböző érdekes grafikákra számítottak - nekik a képregények címlapjait ajánlanám. Azért semmi baj, elvétve akad itt még egy-két csemege: természetesen a megbízható ruszki grafikusok most sem hagytak bennünket cserben és szerintem az első magyar kiadás is hangulatos.

...gondolom az elmúlt ínséges hónapokban már mindenkiben kialakult az egészséges hiányérzet egy jó kis képregény iránt, úgyhogy itt az idő egy kis kielégülésre :D És ha már így elhanyagoltalak ez ügyben benneteket, illő módon vezeklek: rögtön felteszek két füzetet, ráadásul mind a kettő magyar nyelvű! A képregények amúgy az aliensonline-ról származnak, mielőtt még bárki rinyálna, hogy honnan loptam őket :)

Robert Silverberg Üvegtorony című regénye sem mai kiadás, kis hazánkban az akkoriban aranykorát élő Valhalla Páholy adta ki. A nyolclábú lovat hajtó csapat választása nem mondható elhibázottnak: az Üvegtorony egy igen jó kis „Ezüsthegyi” regény, még akkor is, ha az egyszeri olvasó kapásból megjósolja a történet végét (a bábeli torony témája legalábbis szerintem nem sok emberben kelt kételyt afelől, hogy mi lesz az építmény végső sorsa). Mit tartogat számunkra az író? Egy politikával és vallással átszőtt világot, ahol a csökkenő emberi népesség mellett megjelentek a mesterségesen létrehozott életformák: a művi úton született emberek (ún. ektogének, ha nem tudnátok) és a genetikai főzőüstökben, kádakban létrehozott androidok; a cink az egészben az, hogy ezek ketten ki nem állhatják egymást, de együttélésük az emberiséggel sem éppen zavartalan, mivel az eredetileg „tárgyaknak” és tulajdonnak készült androidok szeme felnyílik a rabszolgaság évtizedei alatt és igen komoly polgárjogi követelésekkel lépnek fel. Felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mihez is van joguk ezeknek az ember hasonlatosságára teremtett és annak értelmével ellátott, viszont mesterségesen előállított személyeknek? Ebben a zavaros időszakban kezd bele hatalmas vállalkozásába Krug, a szemellenzős és vaskalapos iparmágnás (az androidok megalkotója és „istene”) az címben szereplő üvegtorony felépítésébe, hogy azon keresztül felvehesse a kapcsolatot az idegen lényekkel, akiktől nemrég jelet fogott az emberiség…Ismét felesleges szaporítanom a szót, mert pár ismertető fellelhető az interneten is, ráadásul nektek még keresgélnetek sem kell, lévén, hogy tálcán szállítom őket (vagy legalábbis kettőt közülük): van egy solariás, meg egy blog bejegyzés. Érdemes elolvasni a könyvet, még android szex is lesz benne egy pár oldal erejéig :D Ja, és teleportáció, de az nem akkora újdonság.

Korábbi bejegyzésemben szó volt arról a bizonyos „Sheckley maratonról”, amit a magam számára rendeztem nem is olyan régen; egyik termése a Kozmikus főnyeremény volt, amely Carmody bácsi csetlés-botlásait örökíti meg a téren és időn keresztül. A Szabad préda már komolyabb hangot üt meg: a halál tárgykörét boncolgatja. A regényben igen jól megfestett atmoszférával találkozhatunk, a kalandok, az intrika és a szerelmi szál mellett pedig még nyomokban némi „státuscivilizációt” is tartalmaz (konkrétan egy kis embervadászatra és gladiátor viadal jellegű tevékenységre gondolok, ami úgy néz ki nagyon megtetszett Robertnek). Ez a kijelentés mondjuk annyiban hibás, hogy előbb írta meg a Szabad Prédát, mint A státuscivilizációt, viszont én ez utóbbit olvastam hamarabb, illetve hamarabb is írtam róla. Csak gondoltam ezt leírom, mielőtt még valami szakértő belekötne a szavamba :)

Miután kiderül, hogy igenis létezik túlvilág, valóban körülvesznek minket a szellemek és a bolyongó lelkek és bárki visszatérhet "onnan túlról", érthető módon egy új időszámítás veszi kezdetét a világon - egy minden eddiginél nagyon üzleti lehetőség tárja ki kapuit. Miért, azt hitted, hogy bárki reinkarnálódhat? Hogy a megváltás mindenki számára adott, mint egy „kiszabadulhatsz a börtönből” kártya? Na, ebben tévedtél nagyot! Hiába létezik egyfajta új élet a halál után, hiába kaphatsz magadnak új testet, hiába emelhetnek ki az időből a halálos autóbaleseted pillanatában: ebben a világban továbbra is a pénz beszél, a lelked pedig ugyanúgy alku tárgyát képezi, mint Faust korában.

Haladós könyv, jó a történet, bár a fordítást néhol kicsit nyögvenyelősnek éreztem, azért ajánlom figyelmetekbe. Ja, és természetesen először a Galaxy magazinban közölték le, folytatásokban.

Azóta sem sikerült még sort kerítenem A gyermekkor végét és a 2001: Űrodüsszeiát bemutató posztokra, pedig már pont időszerű lenne (kb. a Tufabor kezdete óta gyűlnek hozzájuk a borítók), így most ezzel a másik Clarke művel próbálok vezekelni kicsit. Ismét egy SF gyöngyszem egy remek SF írótól. Témájában egyébként hasonló az említett két regényhez: a Randevú ugyancsak "A Nagy Találkozás" egy lehetséges változatát meséli el számunkra, vagyis az emberiség első találkozását az idegen lények jelenlétének nyomaival; jelen esetben egy Ráma névre keresztelt rejtélyes űrhajóval (miért? talán bizony azt hittétek, hogy egy pitli margarinnal randiznak? :D) Nyomokat írok, merthogy idegen lénnyel nem nagyon futunk össze ebben a könyvben sem; ez talán nem volt akkora spoiler, de többet szerencsére nem is kell agyalnom az ismertetőn, mert már ezer másik ember megtette helyettem: olvassátok el ezt vagy ezt vagy mondjuk ezt az ismertetőt, ha már annyira ráértek.

Borító témában személyes vélemény: a Tigris, Tigris! mellett ez is egy olyan regény volt, amit évezredekig nem vettem meg az antikból (pedig itt felénk van belőle vagy 3 példány), mivel kimondhatatlan módon taszított a borító látványa - persze most is tévedtem, az író hozza a tőle megszokott lebilincselő, szórakoztató és kalandokban gazdag sztorit. Ajánlott mű. A borítók között azok a Galaxy magazin címlapok is szerepelnek, ahol anno folytatásokban jelent meg a sztori.

Nocsak, egy újabb könyv került fel az SF TOP 100 posztba is, szép csendben csak növekszik az is!

Mióta a Könyvkolónián vezetem a könyvespolcomat és pontosan tudom, hogy hány könyvet olvastam el és miket szeretnék elolvasni abból a rengetegből, aminek egy részét már meg is vettem, szóval azóta valahogy többet olvasok. [Aki nem ismerné még a Könyvkolóniát, a Molyt vagy nagy testvér Librarythinget: azek a manapság annyira népszerű közösségi tartalmú oldalak könyvekkel foglalkozó "altípusai", a Kolónia is amolyan könyves iwiw, némi marketinggel körítve (merthogy a Libri üzemelteti).] Na, egy a lényeg, az elmúlt héten átléptem a rekord határt: több könyvet olvastam el idén, mint tavaly és még csak október van :D  (az oldalakat mondjuk nem számoltam össze, lehet, hogy úgy kevesebb jönne ki) Nos, akinek van rá ideje, ugye...

Anno egyébként a Kolónián kezdtem el írni ezt a blogot, de sajnos már az első posztnál kiderült, hogy a motorja nem tartalmazza azokat a funkciókat és dizájn elemeket, amiket elvártam, úgyhogy gyorsan át is igazoltam ide, a blog.hu-ra. Na de ez már történelem.

Nektek mennyi időtök van manapság olvasni? Esély sincs rá, igaz? Azért próbáljatok meg időt szakítani ilyesmire is és ha kérhetném, írjatok már pár istenverte kommentet, lassan elhanyagolva érzem magamat.