Azt kérdezi, mit rühellek a legjobban az Istencsászárban? Úgy érti, a Férgen kívül? Hát jól figyeljen rám: azokat a nyomorult próbáit. Próba reggel, próba este - másból sem áll ki a vén paszuly, mint ezekből a próbákból. Erről jut eszembe! Tudta, hogy volt egyszer egy rockzenekara? Nem? Ezen nem csodálkozom, egyszer sem léptek fel élőben, mert feszt csak próbáltak. Leto belépett a terembe, utána rákezdett, hogy “mikrofonpróba 1-2-3, mikrofonpróba 1-2-3”, azután ez ment perceken keresztül, utána aztán - na, hármat lehet találni - próba órákon át. A zenekar tagjai - három Halszólító leány - bármennyire is szerettek volna végre fellépni, egy szóval se mertek szólni az öregnek. Nevetséges volt az egész. Pár számuk címére azért még így is emlékszem (sajnos túlzottan is tökéletes a memóriám), úgy mint Próba cseresznye, A puding próbája meg a Próbafülke. (Moneo rendszerezett nyavajgásaiból)
Siona előtt is léteztek összeesküvők, akik többször is megpróbáltak az Istencsászár életére törni - rengeteg ilyen kísérletről találhatunk feljegyzéseket. Legendának tartják, de vélhetőleg van némi igazság alapja annak is, hogy a lázadóknak már korábban is szándékukban állt vízzel elpusztítani a nagyurat. Az ötlet akkor foganhatott meg bennük, amikor tudomást szereztek arról, hogy egy Sareer-i titkos raktár mélyén megszámlálhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésre ősöregnek tűnő, de azért még mindig ép biciklis kulacsok. Azt ugyan senki sem tudta, hogyan kerülhettek a Dűnére évezredekkel korábban biciklis kulacsok (na jó, egyedül talán az összes ős emlékével rendelkező Istencsászár, ő nyilván tisztában volt az eredetükkel), de ilyen ártalmatlannak látszó használati tárgyak bevetése akkor is használható ötletnek tűnt. Szerveztek hát egy tíz fős különítményt, akiknek kiosztották a feladatot, hogy szerezzék meg a rakományt, ha kell, az életük árán is. Ezzel azonban vége is szakad a történetnek, egy forrás sem említi meg, hogy mi lett az összeesküvők sorsa - Leto életben maradt, szóval kétségtelennek tűnik, hogy ráfizettek a sündörgésre. Az mindenesetre biztos, hogy a kulacsok azóta sem kerültek elő. (Fülszöveg Az elveszett kulacsok nyomában - mítosz vagy valóság? című könyvhöz)
81. Számítsa ki! Ha II. Letót egy év alatt három ghola akarta meggyilkolni, akkor hányadik Letót akarja tíz év alatt tizenkét ghola meggyilkolni? (Szöveges feladat a Mentát Képző Ált. Isk. alap kurzusának matematika tankönyvéből)
Nos, a következő sztori valahogy úgy szól, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot indított a 65. számú Duncan Idaho ghola ellen, amidőn besúgók révén szembesültek a ténnyel, hogy a manus egy valag pénzen csücsül. Még jó, hogy furdalta az oldalukat a kíváncsiság, mégis honnan szedte meg magát a csíra, amikor még alig tíz napja sunnyogott elő az Axlotl tartályából? Itt következik a csavar, ugyanis hamar napvilágot látott, hogy egy nagyszabású fogadási stikliről van szó. A történetírás egészen a vizsgálatig lezárultáig úgy gondolta, hogy az Istencsászár a gholák elpusztítására azok erkölcsi okokból történő fellázadása miatti kényszerült, ám egyszerre kiderült, hogy az éppen aktuális ghola annak függvényében írta alá a halálos ítéletét - kvázi magát a mindenható Istencsászárt manipulálva ezzel -, hogy a nagyobb fogadó irodák éppen milyen oddszot ajánlottak a halála esetén. Az elején egyegésznégy-egyegészhat körül mozgott az átlag, akkor némi alaptőkével megszedte magát, utána - amikor az fizetett jobban - strómanok révén fogadott rá, hogy életben marad pár évig, így amikor megint fölment a halála esetén fizetendő összeg, feltette a maradék pénzét a végzetére és felkúrta a Féreg agyát - egyszóval egészen brilliánsan eltaktikázgatott pár száz évig. A következő másolatának mindig hátrahagyott egy riduli kristályt az instrukciókkal meg az egyre gyarapodó bankszámla hozzáférhetőségének módjával. Mire a hatóság lefülelte, valami ötven kvadtrillióbilliómillió szolári zsetont tett felére a szűkösebb időkre. Persze felmerül a kérdés, hogy az Istencsászár miért hagyta magát manipulálni, hiszen feltételezhetően végig tudta, mire megy ki a játék - ha valaki, hát ő aztán mindenről tudott, ezt azért bátran kijelenthetjük. A válasz roppant egyszerű, már-már prózai. Idézzük: “Tudják, háromezer év alatt kibaszottul elunja ám magát az ember, ezért hajlamos szemet hunyni bármi felett, ami egy kis színt visz egyformán vánszorgó napjaiba.” Nem semmi a fickó, nem igaz? (Az Arany Ösvény mentén: csemegék és finomságok az uralkodó háza tájáról)
kommentek