Amikor olvasni kezdtem ezt a regényt még nem sejtettem, hogy az általam kedvelt „utópistás” könyvek közül tartok egyet a kezemben, ezért abban a pillanatban, mikor rájöttem, hogy miről is van szó máris sokkal nagyobb kedvvel mélyedtem bele a történetbe. Nem mintha attól tartottam volna, hogy rossz lesz a könyv; azt már a spanyolországi nyaralás alatt végignyálazott Frankenstein tribute mű kapcsán felismertem, hogy Aldiss úr könyveit nem véletlenül tartják polcaikon a sci-fi és fantasy rajongók. Ebben az 1978-ban íródott és a távoli jövőben játszódó történetben az ironikus és humoros oldaláról is bemutatkozik számunkra az alkotó, bár a témát illik a kellő komolysággal kezelni, hiszen valószínűleg éppen az akkori, cseppet sem poénos, inkább tragikomikus szovjet valóság szolgált alapjául. Képzeljünk el egy olyan utópista világot, ahol gyakorlatilag a kommunista rendszer eszméi uralkodnak a mindennapok felett, az emberek (homo uniformis) nem születnek, hanem gyártják őket, nem egymásba szeretnek, hanem kompatibilitás alapján utalják ki őket egymásnak, a kapitalisták és az istenek már nem léteznek, ahogyan a káros gondolatok sem...vagy legalábbis jól titkolják azokat. Az emberek agymosott robotként melóznak, a kemény munka fáradalmait pedig az államilag biztosított egzotikus utakon pihenik ki. Ők azonban nem spanyolba utaznak buszos túrákra, mint mi, a homo sapiens, hanem olyan távoli bolygókra, mint a primitív állatok által benépesített Lysenka-II. A sztori középpontjában álló turistacsoportot a békésnek induló nyaraláson szerencsétlen baleset éri: a buszuk lerobban a senki földje kellős közepén. Hamar kiderül, hogy a legnagyobb gondot nem az jelenti, hogy a segítség várat magára és még csak nem is a körülöttük ólálkodó bennszülött népség, hanem a szépen lassan felszínre kerülő eltévelyedett gondolatok…Most nem akarok többet elárulni a történetből, mert olyan rövidke a regény, hogy félő minden szórakozást elrontanék pár szóval, de aki rászánja azt a pár órát, az szerintem mindenképpen szórakoztató és szellemes sorokat olvashat el az utópisztikus társadalomról. Jantner alkotott már nagyobbat is, de a torzonborz bennszülött támadó karaktere nekem tetszik.
kommentek