Tudományos - fantasztikus regények borítói

Nem sok helyen írnak ismertetőt erről a könyvről (bár akad azért rá példa), ezért úgy gondoltam, hogy a mindössze két darab borító ellenére is írok ide pár sort azok számára, akik nem nagyon tudják, hogy mire számítsanak Az utolsó istenek kapcsán. Ez egy inkább fantasy, mint sci-fi regény, leginkább az idei első bejegyzésben felmagasztalt francia „baromsághoz” tudnám hasonlítani, csak gyengébb kivitelben előadva (+ nyomokban A fény urához hasonló elemeket fedezhetünk fel benne). Nos, míg A psziborogok álmait szigorúan pozitív értelemben titulálom „baromságnak”, addig erről a regényről sajnos kénytelen vagyok negatív értelemben is szólni: erősen középszerű könyv, ami azt jelenti, hogy egyes helyeken kifejezetten unalmas, míg máshol enyhén szórakoztató és mókás, azonban sehol sem kifejezetten erős. A történet arról szól, hogy a távoli jövőben az emberiség nagyjából kipusztul 32 férfi és nő kivételével, akik egy gép segítségével halhatatlanok maradnak, s a Föld újbóli benépesedése után belőlük lesznek a világ istenei. A bibi csak ott van, hogy a faj majdnem-pusztulása és ismételt erőre kapása között elröppenő évszázadok/évezredek alatt az istenek szépen lassan meghibbannak, perverz, marakodó szemétládákká válnak, akik lépten-nyomon a másik életére törnek, illetve a középkori állapotokban élő népet sanyargatják. Az istenek hatalmi harcába („csak egy maradhat”) csöppen bele a sors akaratának köszönhetően Balthis, a tizennégy éves (enyhén koraérett) kislány, s veszi kezdetét egy őrült kaland, amibe társául szegődik egy nagyképű lovag és egy szemfényvesztő mágus is. Könnyed olvasmány gyanánt ajánlanám mindazok számára, aki úgy vannak vele, hogy mindegy, mit olvasnak, csak ne a Gyűrűvilág legyen az :)