Totál valószínűtlennek tartom, hogy lenne olyan személy az olvasóim között, aki ne hallott volna már erről a műről vagy ha másról nem is, a belőle készült 1993-as Spielberg moziról, a Jurassic Parkról (sőt, ami azt illeti, szerintem inkább fordítva lehet: mindenki látta a filmet, de senki sem olvasta a könyvet, ami alapján készült). Az én emlékeim is a filmhez kapcsolódnak, nevezetesen ahhoz, hogy néhány kivételtől - pl. a Star Wars digitálisan felújított változatától, az Ace Ventura 2. részétől vagy a Honfoglalás című magyar csodától - eltekintve soha annyi embert még nem láttam a mi kis helyi mozinkba bezsúfolódni, mint a JP vetítésekor. No persze ez még a plázás mozizás meg a térhatású hangzás korszaka előtt volt, azóta a mozink meg is szűnt, helyét felszántották és behintették sóval, de a dinók megérkezése a mozivászonra az azért tényleg eseményszámba ment a mozirajongók körében :D Crichton könyvein amúgy mindig is éreztem van valami száraz, forgatókönyvszerű vagy ismeretterjesztő újságcikk-szerű ízt, ami biztos megkönnyíti ezeknek a könyveknek a megfilmesítését.

A korábban általam olvasott regényeihez (Az átprogramozott ember és Az Androméda törzs) hasonlóan az Őslénypark is érdekes és ötletes, de azokhoz mérten már jóval vastagabb és ezt a pár száz többlet oldalt nem a tudományos okfejtések, hanem a kalandok láncolata foglalja el, mint mondjuk a Kongóban, ha azzal találkozott már valaki. A történet annyira ismert, hogy részletes ismertetésre különösebben nem is vesztegetném az időt, csak így röviden: egy nagyravágyó aggastyán, bizonyos John Hammond agyából egyszer csak a következő, Frankenstein doktort eszünkbe juttató ötlet pattan ki: “Mi lenne, ha a genetika bámulatos arzenálját kihasználva feltámasztanám a régen kihalt dinoszauruszokat, pikk-pakk berendeznék nekik egy csúcsszuper vadasparkot egy hatósági ellenőrző szervektől távoli szigeten, aztán kasszíroznék egy nagy valag zsetont az őslényparkba kilátogató családok bukszájának rovására? Igen, ezt fogom tenni! Keresek pár zsíros befektetőt, meg pár vadállatokra meg állatkertekre specializált szakembert és nekivágok az évezred üzletének!” Sajnos azonban az alapvető emberi vonások, mint például az ostobaság, a kapzsiság, a felelőtlenség, a felületesség, a szűklátókörűség és más ilyesféle pozitív tulajdonságok hathatós közrejátszása folytán a terv dugába dől, a dinók elszabadulnak és szép sorjában befalják a Föld legújabb urait. Ne törjön le senkit, hogy egy közel 600 oldalas könyvről van szó, nagy betűkkel van nyomtatva, tele van rakva számítógépes grafikákkal, úgyhogy elég gyorsan lehet vele haladni, kb. egy 300 oldalas galaktikás kiadványnak felelhet meg a terjedelme. Bizonyára sokak polcán meglapul némi dinoszauruszos szakirodalom, legalábbis ha abból indulok ki, hogy anno ifjúkoromban én is kaptam egy “kis dinóhatározót” (noha be kell valljam, sosem olvastam el, csak az illusztrációkat nézegettem végig). Nos, nekem most már egyel ilyen könyvem több van; nem hiszem, hogy újra fogom még olvasni, de egyszeri alkalomra teljesen jó szórakozást nyújtott.