Ismét egy regény a Nagy Találkozásról. A grekek leszálltak a Földön és szebbnél szebb mesékkel kezdték kábítani az emberiséget: azt állították, hogy felügyeletük mellett eljön a kánaán, az egy munkanapos hét, 40 éves korára mindenki nyugdíjba mehet, a paradicsomi körülmények pedig olyan életszínvonalat teremtenek fajunk számára, mintha bizony megnyertük volna a lottó ötöst. Az emberiség pedig hitt nekik, mert hinni akart, s furcsamód csak egyetlen eltökélt, tudós ember akadt a világon, aki másképp gondolt a grekekre, mint holmi felszabadító népre - persze őt senki sem hallgatta meg, mindenkit elbutított a tudatra ereszkedő rózsaszín köd. Ugyan miért hazudnának nekünk ezek a segítőkész, ajándékozó kedvű idegenek? Hiszen sokkal civilizáltabbak nálunk, ha hódítani jöttek volna, akkor biztos kapásból leigáznak bennünket, mint Wells marslakói…

Kellemesen szórakoztató, gyorsan kivégezhető kis könyv ez, amely elsősorban az emberi butaságot és lustaságot helyezi pellengérre, ugyanakkor pozitív és engedékeny hangvétele miatt egyfajta tanmese jellege van neki: mindenki követhet el hibákat, ám ha tanul azokból, akkor havájdidzsiszánsájn. Ezzel együtt nekem tetszett, nálam bejött a külső szemlélő által elmesélt történet és hogy nem voltak túlbonyolítva a dolgok, az üzenet is könnyen leeshet mindenkinek, mint egy hollywoodi popcorn-alkotásban. Egyetlen probléma van csak: olyan még nem történt, hogy az emberiség bármit is okult volna önnön hibáiból, egész egyszerűen képtelen rá. De hát ez egy ilyen bicikli. Borítót nem sokat leltem, ellenben elég igényesek. Talán rábukkanok még egy-két darabra a közeljövőben, ha meg nem, akkor ennyivel kell beérnünk.