Lenne három kérdésem. Az első: kinek van közületek ősellensége? Olyasféle, aki lépten-nyomon az életetekre tör vagy “csak” folyton borsot tör az orrotok alá? Hát nekem szerencsére nincsen (illetve nem vettem még észre), de azért el lehet képzelni, hogy mekkora bosszúságokkal jár az ilyesmi, pláne, ha nem vagy annyira harcedzett és naprakész a témában, mint mondjuk Batman vagy Jockey Ewing. A tökéletes trükk meséje ugyanis egy elmérgesedett ellentéten alapszik, és ami miatt két rivális bűvész szívatja egymást a viktoriánus London színpadain és a kulisszák mögött. Tipikus példája annak, amikor egy hülyeség miatt összevész két ember, aztán a bosszúvágy miatt elkezdik egymás életét megnyomorítani, az események egyre csak durvulnak, szívatás szívatást szül, míg végül már senki sem tudja a másikat megállítani és egy szép napon már arra sem emlékszik, hogy mivégre is tört ki ez a fene nagy háborúskodás? No jó, jöhet a második kérdés, egy még inkább idevágó: elolvasnátok-e egy olyan könyvet, amit már láttatok filmen vagy éppen fordítva? (Bár a fordított esetnél, úgy gondolom, azért egyszerűbb a helyzet, noha nagy csalódásokat okozhat, ha a filmet elrontották.) A tökéletes trükk esetében talán nem teljesen alaptalan egy ilyen kérdést feltenni, mivel egy elég frankó kis filmet készítettek Christopher Priest regényéből, amit egyrészt hamarabb adtak ki itthon, mint a forgatókönyv alapjául szolgáló regényt, másrészt a bűvészek konfliktusát sem feltétlenül érti meg teljes mélységeiben a néző és előfordulhat, hogy a fotelből felállva kedve támad utánaolvasni az elmérgesedett párviadalnak (értsd: én csak második nézésre fogtam föl a sztorit, de a megvilágosodással együtt a kedvem is megjött, hogy elolvassam a regényt). Ebből kiindulva azt is el tudom képzelni, hogy a könyvet sem könnyebb kapásból megszeretni; lehet, hogy a megfelelő sorrend jelenti a megoldást: a saját esetemet véve alapul én azt javaslom, hogy akit érdekel, az előbb tekintse meg a filmet, mert úgy már könnyebb lesz a könyvet forgatni (az ellenkező sorrend sikerességében sajnos nem vagyok teljesen biztos, bár az e-kultúra ismertetőjében éppen a regény elolvasását javasolják elsőnek). A két történet nem fedi teljesen egymást, ezért bátran merem ajánlani a regényt azoknak, akiknek a film elnyerte a tetszését; nyugodjanak meg, újdonságok is lesznek benne - akinek a mozi nem jött be, az viszont a könyvvel se nagyon próbálkozzon, ugyanolyan hosszú és a naplószerű írásmód sem teszi túlzottan lendületessé az olvasmányt. Kárpótol viszont a viktoriánus hangulat és a különleges történet. Végül a harmadik kérdés: és mi köze ennek a regénynek a sci-fihez, a fantasztikumhoz? Asszem magán a “tökéletes trükkön” kívül semmi, de piszkos jól sikerült a magyar kiadás borítója.