Tudományos - fantasztikus regények borítói

Bizonyos szerzők neve újra és újra felbukkan a Tufabor hasábjain - az egyik ilyen név az amerikai irodalom közelmúltban, 2007-ben elhunyt “nagymestere”, Kurt Vonnegut (ha-ha, valamelyik nap adta a tévé Rodney Dangerfield Vissza a suliba című filmjét, amiben Dangerfieldnek Vonnegut munkásságáról kell házi dogát írnia - ezt jó pénzért maga Kurt írja meg helyette, de a tanerő karót ad rá, mondván, hogy a diáknak fingja sincs Vonnegutról). A Második édenkert (magyarul Galápagos címmel is napvilágot látott egy második, újrafordított kiadásban) fülszövegében a “nagymester” helyett a számomra bizarrul hangzó “mester-mágus” kifejezést használják, de ez senkit se tántorítson el attól, hogy elolvassa ezt a remek kis regényt, annyira nem gáz a fordítás, a színvonal pedig a Vonneguttól megszokott módon magas. A regény annak a rövid története, hogyan maradt fent és fejlődött tovább az emberiség a Galápagos-szigetvilág egyik tagján, amikor a Földön mindenhol másutt kipusztult a “civilizált” ember - mindezt egy halott ember kísértete által elmesélve és kommentálva. A Galápagosban azonban szerintem nem is annyira a történet a fontos (hiszen a narrátor jelenéhez képest egymillió évvel ezelőtt lezajlott, külön-külön jelentéktelen eseményekről, és egymillió évvel ezelőtt élt, külön-külön jelentéktelen emberekről szól); sokkal inkább érdekes, ahogyan a szerző (a kísértet szájába adva szavait) szatirikusan, fanyar humorral tűz alá veszi az emberi ostobaságot, aljasságot, a pénz- és élvhajhász életmódot, az háborúskodást és a többi, és a többi - egyszóval mindazt a baromságot, értelmetlenséget vagy szimplán csak rosszat, ami az emberiséget úgy általában jellemzi - miközben okosan elővezetett humanista és pacifista értékeket csöpögtet a fejünkbe. Vagy valami ilyesmi. Nem tudom, mennyire nevezhető tipikus Vonnegut-műnek a Második édenkert, mert én még csak kb. öt regényét olvastam, de azért felvonulnak benne más regényeiben is használt, visszaköszönő stílusjegyek, amik alapján azt mondhatom, hogy akinek a szerző más művei is tetszettek, annak ez is fog, aki meg nem szereti Vonnegutot, az bizony ettől se várjon semmi csodát. Amúgy meg fasza könyv, ott a helye a polcon.

Első gondolat: van az Ötvös Csöpi-filmeknek egy rendkívül idegesítő, visszatérő eleme, mégpedig az okos(kodó) gyerekek, akik egyre szórják az agyukat és felnőtt szövegeket nyomatnak. Bizony, a Sánta sors (egyik) főhősének, sőt egy egész kis városkának meggyűlik a baja a túlzottan okos srácokkal. Úgy kell nekik.

Második gondolat: ismét egy könyv, amit a Hungarotherm kiállítás meglátogatása céljából tett utam során olvastam. Az előző a Túl a kék eseményhorizonton volt.

Harmadik gondolat: a Tufabor cikkei közvetlenül a regények elolvasása után születnek. Ennek egy tök egyszerű, prózai oka van: olyan rövid a memóriám (de az is lehet, hogy túl felületesen olvasok), hogy pár hét leforgása alatt képes vagyok elfelejteni a teljes könyvet. Nekem gyakorlatilag elég lenne 2-3 könyv egész életemre - míg a következőt olvasom, szépen elfelejtem az előzőt, így simán kezdhetném előröl az egészet: úgy olvasnám újra a régit, mintha sose vettem volna még a kezembe. Ez egyébként a filmekre is igaz. Nos, a Sánta sorsról szóló bejegyzés megírását kissé sokáig halogattam, kb. fél évig. Meg is lett az eredménye, ez a sok baromság, amit összehordok, és semmi hasznos információ magáról a könyvről, maximum 1-2 elejtett morzsa.

Negyedik gondolat: egy történet nekem akkor tetszik, ha A., vagy pörögnek benne az események, tehát rabul ejt a sztori sodra vagy B., mit bánom én, lehet lassú és/vagy terjedelmes, ha megragad a stílusa vagy a gondolatvilága. A Sánta sors (ami egyébként a 165. könyv, amiről borítókat gyűjtöttem) egészen biztosan ez utóbbi kategóriába tartozott, mivel semmiféle pörgés nincs benne. Komor, életunt, depressziós, lehangoló környezetben játszódik (legalábbis a második szál, merthogy két szál van benne… bár jobban meggondolva a Szovjetunió abszurd hétköznapjait nyögő szépíró sora sem túl vidám - igen, ez az első szál), ahol a hányattatott sorsú szereplők csak nagy mennyiségű alkohol (pl. gin) mellett képesek a mindennapok kínjainak elviselésére, és az önfeledt poharazgatás mellett természetesen filozofálnak, azaz: szenvednek. Ilyenek ezek az oroszok. Lehet, hogy ebből nem derült ki, de piszkos jó regény, pont a sötét, lelkizős hangulata miatt - habár aki a vidám könyveket favorizálja, annak semmiképpen sem ajánlom. Igaz, a végén bizonyos szempontból még heppiendről is beszélhetünk, ha annak vesszük egy új világrend körvonalazódását. Az ilyesminek ugyanis nem mindenki szokott örülni.

Ötödik gondolat: nem a reklám helye, de egy budapesti székhelyű, webáruházzal is rendelkező könyvkereskedésnél potom összegért vásárolhatja meg a regényt a kedves érdeklődő (khm... szóval mint említettem, jó fél év eltelt az olvasás és a bejegyzés megírása között - nos, így visszaemlékezve lehet volt az egy év is, úgyhogy az a bizonyos áruház sem árulja már a könyvet, bocs, hogy későn szóltam). Szerintem érdemes beszerezni (az előzőektől függetlenül ezt azért még mindig igaznak tartom).

Vagy minek is nevezzem ezt az állapotot, amikor nem azért vagy szabadságon, hogy alkoss, hanem az alkotói kedved és az arra szánt szabadidőd ment szabadságra...

Nyaralását tervezi? Gondtalan kikapcsolódásra, minőségi időtöltésre, önfeledt szórakozásra vágyik? Szívesen megismerkedne az egzotikus világok varázsával? Mi sem egyszerűbb! Válassza az Ismert Univerzum piacvezető körutazás szervező utazási irodáját, a Liga Travelt!

Ízelítő super all inclusive “Kék Túra” ajánlatunkból:

- Bikaviadal megtekintése a Caladan fővárosában, gyermekeknek állatsimogató a kis Duncan Idaho felügyelete mellett!

- Zsűrizés a Bene Gesserit Rend szülőotthonában megrendezésre kerülő babaszépségversenyen!

- Homokféreg szarafi show az Arrakis bolygón, Pardot Kynes császári planetológus idegenvezetésével! Igény esetén egy önként vállalkozónak vizét veszik a Tabr sziecsben!

- Harci játékok és bújócskázás az Ix acélbarlangjaiban!

- Frenetikus arctáncoltatás a Tleilaxokkal! Maradandó élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

- Látogatás a Landsraad tanácstermében, ideális esetben egy peres eljárás megtekintése!

- Részvétel a IV. Shaddam koronázási és házassági ceremóniáján a Kaitain-on!

- Változatos fakultatív programok:

+ Renegátok felkutatása és kivégzése a Bela Tegeuse-on

+ Rabszolga vadászat a Geidi Prime csatorna labirintusában

+ Sétahajókázás üvegfenekű bárkán és korallgyöngy gyűjtés a Caladan tengerén

Rendkívüli akció! Az első 100 regisztrálónkat ajándék díszdobozos könyvcsomaggal lepjük meg, benne a nagy sikerű Orániai Katolikus Bibliával és a 100 híres zenszunita bölcsességgel! És ez még nem minden! Az első tíz befizetőnk a körutazás ideje alatt intenzív tréningen vehet részt, melyet a Suk Egyetem szakavatott oktatói tartanak. Az előadások tematikája: Intrika Corrino módra / Ármánykodás Harkonnen módra / Szarkavarás Bene Gesserit módra / Cselszövés Richese módra / Trükközés Tleilax módra. *

Ne habozzon, jelentkezzen még ma!

*A témakörök megváltoztatásának jogát a szervezők fenntartják!

Bas-Lag világán tett kirándulásaim alkalmával annyira lenyűgözött China Miéville mesélői tehetsége és bámulatos képzelőereje, hogy már az Armada végigolvasása után rögtön bele is kezdtem a relatíve nemrég megjelent Konzulváros című regénybe (azóta pedig kiadták Miéville Kraken című művét is, csak hogy tudják mire költeni a pénzüket a fantasztikum elkötelezett rajongói). Mivel már olvastam valahol, hogy ez a történet nem Bas-Lag sokszínű világán játszódik, ezért aztán nem is igazán sejtettem, mire számítsak… habár az író általam olvasott könyveinek ismeretében azt súgta az előérzetem, hogy valami szokatlanra kell magamat felkészíteni - és a gyanúm nagyjából be is igazolódott. A Konzulváros olyan mélyvízbe dobott be, amiből majd csak a könyv harmada táján sikerült kidugnom a fejemet, de néha még ezután is elleptek a hullámok - emiatt aztán kissé nehezen haladtam vele az elején, végigolvasva kevésbé is tetszett, mint a Perdido vagy az Armada, de összességében véve úgy gondolom, hogy egy élvezetes, ugyanakkor odafigyelést, gondolkodást és megértést igénylő könyv, amelyben ismét számtalan pompás ötletet vonultat fel a szerző. A legnagyobb ötlet az egész könyvön végigvonul, hiszen azon alapul a Konzulváros intézménye is: adott egy fejlett biotechnológiával rendelkező idegen faj (ők az ariekaiak, vagy ahogy a konzulvárosiak nevezik őket, a Gazdák), akikkel az emberiség kereskedni kíván, természetesen azonban ehhez előbb meg kell őket érteni és meg kell magukat értetni velük - tehát kommunikációra van szükség. A Gazdák nyelve rendkívül egyedi és érdekes (most ne menjünk bele hogy miért; egyrészt hosszú, másrészt nem is biztos, hogy értelmesen le bírnám írni), olyannyira, hogy mesterségesen kell egymás agyával összehangolt/szinkronizált ikerpárokat létrehozni, akik kommunikálni képesek az idegenekkel - egy-egy ilyen emberpár alkot egy konzult. Sokáig minden flottul is megy a konzulátus életében, míg egy napon elképzelhetetlen dolog történik: megjelenik egy konzul, akit két külön személy alkot - amikor pedig az ünnepélyes beiktatáson megszólal az "új fiú", egyszeriben megváltozik minden; olyan értetlenséggel, kilátástalan elkeseredéssel, hatalmi harcokkal és öldökléssel teli új idők köszöntenek Konzulvárosra, amire senki még csak rémálmaiban sem gondolt. Vihar tombol a biliben… Tesóm ugyan nyelvtanár, tolmácsolt is már ennek-annak, konzulátuson is megfordult már életében, de nem hiszem, hogy a nyelvszeretet a családi génekbe lenne bekódolva, mert én az iskolapadban ülve már megutáltam a nyelvtant, egy idegen nyelv elsajátítása csak kivételes alkalmakkor okozott bármiféle élvezetet, a kommunikáció mint olyan pedig soha életemben nem érdekelt. Ettől függetlenül sok kellemes percet szerzett a könyv, éppen ezért bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki nem veti meg a fajsúlyosabb sci-fit - akár bölcsész diploma nélküli laikusoknak is.